Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1384 másoknak a saját megítélésemben. Úgyhogy ennek a témának a kapcsán is engedjék meg, hogy elsősorban ebből az aspektusból beszéljek, hogy a saját feladataink ránk várnak. Azt, hogy e feladataink között a l egelső a foglalkoztatottság, gondolom, az elhangzott másfélkét óra után nem kell külön taglalni. Itt képviselőtársaim nagy része bizonyára emlékszik rá, hogy a rendszerváltás utáni valamennyi felmérés, valamennyi közvéleménykutatás, valamennyi, bármely pá rt részéről kezdeményezett választási előkészületi statisztika arról szólt, hogy az emberek messzemenően legjobban a munkanélküliségtől féltek. Másfélkét évtizeden keresztül az ország lakosságát az foglalkoztatta, attól tartott, hogy vane munkája vagy ni ncs, és ha van munkája, azt elveszíti vagy nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés mára eldőlt. Ma már nem ez a problémánk. Más problémákat hányunk itt egymás szemére, nevezetesen azt, hogy a foglalkoztatásban a munkaerőhiányra mi lyen megoldásokat találjunk. A másik kérdés az - és az is elöljáróban felmerült , hogy ebbe a közmunkát bele kell számítani vagy nem kell beszámítani, és a külföldön munkavégzőket figyelembe kell venni vagy nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az elmúlt 5060 évben külföldön akart dolgozni, a rendszerváltás előtt annak disszidálni kellett. Ma már nem kell ehhez disszidálni, el lehet menni, és ha szükséges, vissza lehet jönni. Tudom, ezek elhíresült szavak, nem én mondom először, de meggyőződésem, hogy azon emberek nagy része - többnyire fiatalok , akik az elmúlt években elmentek, vissza fognak jönni. Már jönnek vissza, felismerik azt, hogy a világ nagy részén ők mindig idegenek lesznek, és az otthonuk, a hazájuk mindig Magyarország lesz. Úgyhogy kérem, hogy ezt a hitemet erősítsék, és ne gyengítsék azzal, hogy lemondanak erről a több százezer fiatalról. Ez a több százezer fiatal, nem mindegyik a megismerés miatti vágyért, hanem igen, egy jelentős része anyagi okokból elment, és ahogy az itthoni anyagi helyze t javulni fog és javul, azok haza fognak jönni. A másik a közfoglalkoztatás. Ritkán szoktam itt hivatkozni rá, de képviselőtársaim jelentős részétől eltérően én életem jelentős részét Ózdon éltem le, ahol bizony a rendszerváltás előtti, alatti, utáni helyz et, a tömeges munkanélküliség elkeseredett lépésekre szorította az embereket. És ott, ahol az egyéni identitászavar tömegméretűvé válik, mind a mai napig jól érzékelhető szituációk alakulnak ki, ennek a minden politikai következményeivel együtt, hiszen az elkeseredett emberek végső soron mindig a hangos és nem az igaz szóra hallgatnak. Ezt a XX. század történelmében megtanultuk. De ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ózdi szituációra is a közfoglalkoztatás vagy a közmunka - hasonlóan a korábbi ilyetén gyakor latokhoz - ad egy átmeneti megoldást. Hangsúlyozni szeretném, hogy átmenetit, és ad egy olyan lehetőséget, hogy azokra, akik alkalmasak, márpedig a közmunkában részt vevők túlnyomó többsége erre alkalmas, visszavezeti az embereket a munka világába. Esélyt ad nekik erre. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy néhány szót viszont az elmúlt hónapokról is szóljak, nevezetesen arról, amikor azt mondom, hogy Magyarország feladatait nekünk kell megoldani, hogy a kormány az elmúlt hónapokb an e feladatok egy részének megoldása felé milyen lépéseket tett. Azt, ami a versenyszférában történt, Cseresnyés államtitkár úr elmondta: ’15 decemberében volt a versenyszférában egy megállapodás a munkaadók, a munkavállalók és a kormány részvételével. En nek révén sor került a minimálbér és a legalacsonyabb szakmunkásbér emelésére, amely utóbbi természetesen az egész bértáblát megtolta felfelé. A következő feladat az volt, hogy a versenyszféra béremelését észlelve és látva, az állami szférában dolgozók, a közszférában dolgozók bérével kapcsolatos kérdéseket is napirendre tűzzük. Államtitkár úr erről is beszélt. Engedjék meg, hogy ennek egy momentumát, az ő hozzászólását kicsit kiegészítsem. Nevezetesen arra, amiről ma ritkán beszélünk - nem tudom, miért, ki csit talán szégyenlősen , hogy 2010 óta Magyarországon munkabéke van. Magyarországon munkabéke van (Dr. Szél Bernadett: Ellehetetlenítettétek a sztrájktörvényt!) , Magyarországot sem hangos sztrájkok, sem más egyéb társadalompolitikai indulatoktól fűtött, közbekiabálásokkal terhelt közélet nem zavarta meg.
