Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1355 A foglalkoztatásbővülés meghatározó tényezője a piaci munkahelyek számának növekedése volt. A 2010es kormányváltás óta elért 662 ezer fős foglalkoztatásnövekedés több mint kétharmada, 461 ezer fő a hazai versenyszférában helyezkedett el. A legfrissebb adatok pedig már azt mutatják, hogy az utóbbi egy évben megfigyelt létszámnövekedés teljes egésze az elsődleges munkaerőpiacon ment végbe, ahol 144 ezerrel nőtt a létszám egy év alatt, ami a versenyszféra intenzív munkahelyteremtésének tudható be. Ezzel s zemben a közfoglalkoztatottak száma már 14 ezer fős, a külföldre ingázók száma ezer fős csökkenést mutat az utóbbi egy évben. Mindezek rendkívül kedvező fejleményeknek tekinthetők a munkaerőpiacon. A kormány szerepét a foglalkoztatás ilyen dinamikus növeke désében nem lehet elvitatni, bárhogy szeretné azt bárki is lekicsinyíteni. Amíg a versenyszféra nem tudott kellő számú új munkahelyet teremteni, feltétlenül indokolt volt a közfoglalkoztatás növelése, ami abban is nagy segítséget jelentett az érintettek sz ámára, hogy az inaktív állapot helyett nap mint nap munkába mehettek. Ez az önbecsülésük növelése mellett jól szolgálta azt a távlati célt is, hogy megmaradjon, sőt növekedjen az esélye az elsődleges munkaerőpiacra történő visszakerülésüknek. A versenyszfé ra növekvő munkaerőkereslete alapján elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz, hogy 2017től a közfoglalkoztatás szerepe csökkenthető, amiről a kormány már intézkedéseket is hozott. Emellett nem szabad lebecsülni azokat az erőfeszítéseket sem, amelyeket a kormá ny a versenyszférában a munkahelyek megőrzése és a munkahelyek létrehozása terén tett. Két dolgot említenék meg ezzel kapcsolatban. Először azt, hogy 2013. január 1jétől a munkahelyvédelmi akció keretében bevezetett igénybe vehető célzott adókedvezmények révén a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetben levők - úgymint a fiatalok, a kisgyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek és az idősek - munkavállalását nagyban elő tudtuk segíteni. Itt a kedvezmények elsődleges célja a foglalkoztatás ösztönzé se, amelyet a célcsoportokba tartozó munkavállalók után igénybe vehető munkáltatói adókedvezmények biztosítanak. 2013tól 2017 januárjáig a versenyszférában összesen 508 milliárd forint munkahelyvédelmi kedvezményt vehettek igénybe a foglalkoztatók úgy, ho gy az érvényesített adókedvezmény összege évről évre növekszik, 2016ban elérte a 142 milliárd forintot. 2017 januárjában a munkahelyvédelmi kedvezmények az üzleti szférában 871872 ezer munkavállaló foglalkoztatásához nyújtottak segítséget. A kedvezménnye l foglalkoztatott munkavállalók száma az év elején 16 400 fővel, 1,9 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. A másik terület, ahol a kormány jelentős szerepet vállalt a munkahelyteremtésben, a külföldi befektetések elősegítése vo lt. Ezen befektetések révén magas termelékenységű és jórészt fejlett munkakultúrájú munkahelyek jöttek létre. Az itt dolgozó emberek munkához jutottak, a megkeresett bérek elköltésével döntő részben a hazai fogyasztói piacot erősítették. Emellett pedig a m agyar költségvetést is gyarapították a bérek után kivetett adók és járulékok befizetésével, továbbá befektetések nélkül nem épülhettek volna ki azok a beszállítói hálók sem, amelyek további munkavállalóknak kínálnak megélhetési lehetőséget. A foglalkoztatá si mutatók imponáló javulásának, a teljes foglalkoztatás elérhető közelségbe kerülésének is köszönhető, hogy a bérek kérdését is új megvilágításba helyezhetjük. Tisztelt Országgyűlés! A fentiek fényében szeretnék most beszámolni azokról az eredményekről, a melyeket a kormány a bérnövekedés területén elért és segített elérni. Ahogy azt korábban már jeleztem, egy működő piacgazdaságban a bérek emelése a gazdasági lehetőségektől függ, így a béreket alapvetően a piaci szereplők, a vállalkozások, illetve a munkavállalók és a munkaadók alkuja határozza meg. Ebben a folyamatban a kormány közvetlenül a minimálbér és a garantált bérminimum megállapításával, áttételesen pedig az adók csökkentésével veheti ki a részét. Emellett természetesen a nem piaci szektorban, teh át a közszférában a kormány közvetlenül vagy a törvényalkotás útján is meghatározhatja a béreket. A minimálbér és a garantált bérminimum emelésénél a kormány messzemenően támaszkodik a szociális partnerek véleményére, és arra
