Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 20. hétfő (199. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
13 önöknek és önnek is személy szerint az aranyrudak, a lopott pénz miatt - nem az aranyérm ek, hanem az aranyrudak. És ezt az emberek megérezték, miniszterelnök úr. Úgyhogy, amikor az olimpia kapcsán majd keresik az okokat, akkor megmondom, mi ennek az oka, miniszterelnök úr: Magyarországon az emberek imádják az olimpiát. Magyarország képes is v olna megrendezni egy olimpiát, Magyarországon az emberek nem az olimpiára mondtak nemet, hanem ugyanúgy, ahogy a kvótás népszavazás idején, önre mondtak nemet, miniszterelnök úr. Ön ismét, ahogy a kvótás népszavazás esetén is, egy nagy társadalmi egységet szinte lenullázott. Egy nagy társadalmi ügyet szinte tönkretett. A saját akarnokságának a vermébe esett most is, és az embereknek elege lett ebből. Nemet mondtak az emberek erre, és nemet mondanak arra a földesúri mentalitásra is, amit az ön vezetésével az egész országban láthatunk. Döbrögik, kisgömböcök, „csak a Fidesz” szlogen, mindenhol ezt látni, és közben pedig nincs érdemi kormányzás. Az látszik, miniszterelnök úr, hogy önt kizárólag csak a pénz és a foci érdekli, és úgy tekint Magyarországra ebben a helyzetében, mintha Magyarország az ön személyes tulajdona lenne, tulajdontárgya, és a magyarországi emberek az ön szolgálói. Szeretném az ön figyelmét felhívni, miniszterelnök úr, hogy Magyarország nem az öné, nem az ön tulajdona. Magyarország a magyaroké , a magyar népé, a magyar társadalomé, és legkésőbb 2018ban az lesz a feladat, és ezt végre is fogjuk hajtani, hogy Magyarországot visszaadjuk az ön tulajdonából a magyar embereknek, akiket megillet. (Taps a Jobbik soraiból.) És ha már azt a kérdést fesz egetjük, hogy kinek is a tulajdona Magyarország, vagy ki gondolja azt magáról, hogy Magyarország tulajdonosa, akkor ugye, itt lóg a levegőben továbbra is Mészáros Lőrincnek a kérdése, amiről nem nagyon hallottunk. Mészáros Lőrinc kapcsán talán én voltam az első, aki feltettem az egyértelmű kérdést itt önnek az Országgyűlésben, hogy kicsoda Mészáros Lőrinc, hogy az ön strómanjae; hogy ez az ember annak köszönhetie azt a sok dolgot, amit megnyer Magyarországon, mert annyira tehetséges, annyira szorgalmas és annyira tisztességes, vagy egyszerűen azért, mert ön kijelölte őt a pénztárosának. Miniszterelnök úr, ajánlok önnek egy kísérletet: a Századvég Intézetet, ami önökhöz közel álló közvéleménykutató cég, szerintem bízza meg azzal a kérdéssel, kérdezzék meg a magyar állampolgárokat: önök elhiszike azt, hogy Mészáros Lőrinc nem „pénztáros” Lőrinc? És higgye el, az emberek nem hiszik el. Az emberek meg vannak arról győződve, miniszterelnök úr, hogy Mészáros Lőrinc nem ért a turizmushoz, nem ért az útépítéshez, nem ért azokhoz a pályázatokhoz, amiket megnyer. Mészáros Lőrinc egy dologhoz ért: önnek gyűjti a pénzt. Ne nézze az embereket ostobának, miniszterelnök úr! Kilóg a lóláb, vagy akár azt is mondhatnám, hogy kilóg a gázcső. (Derültség a Jobbik soraiból.) Az a politika, az a földesúri mentalitás, amiről itt beszéltem, ez elől menekül el több százezer magyar ember Magyarországról. A szocialisták idején külföldi érdekek helytartói uralták ezt az országot, vették el az emberek szabadságát és anyagi biztonságát. Ebből elege lett a magyar embereknek, aztán jöttek önök. És mi történik? Megint elveszik az emberek szabadságát, megint elveszik az emberek anyagi biztonságát, de hazai földesurak. És ön nem beszélt itt a számok nagy bűvöletében az elvándorlásról. Pedig az elvándorlás egyértelmű bizonyítéka az önök kormányzási kudarcának. És nem kalandvágyból mennek el, miniszterelnök úr, ezek az emberek, miniszterelnök úr, ezek az emberek nem kalandvágyból, ahogy ön azt állította, és állítja is. Ezek az emberek menekülnek innen. Ma a kalandvágy: itthon maradni. Miniszterelnök úr, ez az elvándorlási probléma családi tragédiákat okoz, gazdasági és társadalmi problémákat, számtalan ágazatban pedig óriási munkaerőhiány lépett föl. Egyetlenegy épkézláb megoldást lehetne kijelöln i, nem hallottunk erről sem a célkitűzések között, egy versenyképes gazdaság és a bérek európai szintre történő felemelése. Ennek viszont vannak alapfeltételei. Például hadd mondjak csak a teljesség igénye nélkül néhányat! Az egészségügyet meg kéne erősíte ni, kellene egy erős oktatás, és nullára kéne redukálni a korrupciót. És mit csinálnak önök? Pontosan az ellenkezőjét: tudatosan szétrombolják az egészségügyet, tudatosan szétrombolják az oktatást, és tudatosan maximumra járatják a korrupciót.
