Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - SNEIDER TAMÁS (Jobbik):
1035 Amikor az európai uniós beruházásokról beszélünk, elsősorban ami kritikát meg le het fogalmazni, az nyilvánvalóan a beruházások megtérülése, a társadalmi haszna, a fenntarthatósága, és persze a korrupció is, ami mindenképpen vele jár. Ezt még önök is elismerték, hiszen volt, aki csak 5 százalékra tette ezt a korrupciót, mások többre. ( 21.30) Én úgy gondolom, hogy az egyik nagy fájdalmunk, és nekem is nagy szívfájdalmam, hogy amikor járom a vidéket, járom az országot, akkor nyilván, amikor látok egy hatalmas, több száz milliárd forintos beruházást, ott én nehezen tudom megmondani azt, ho gy ott vane túlárazás, mekkora az a túlárazás, mert ahhoz nagyon komoly szakemberek kellenek. De élethelyzetemnél fogva szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy már 12 évesen mennem kellett és házat kellett építenem, 15 évesen már napszámos voltam házé pítéseknél az építőiparban, és ez folytatódott elég hosszú ideig, és ennek köszönhetően a mai napig nagyon tisztában vagyok azzal, hogy mi mennyibe kerül, és tisztában vagyok a vállalkozói terhekkel is, hogy miből mit lehet kihozni. És sorra, amikor járom a vidéket, járom a falvakat, akkor én nem a nagy korrupciós ügyeket látom elsősorban, hanem az icipici, 263050 milliós korrupciós ügyeket, amikor azt látom, hogy valaki, aki nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik, létrehoz egy 26 millió forintos projektet, kifizetik neki a teljes összeget, úgy, hogy azt mondja, neki lesz majd egy motorkölcsönzője, megjelenik a motor egy kamionnal, lerakják, megnézi a hivatalnok, hogy valóban ott van az a motorkölcsönző, egy furnérlemezes sufni konkrétan, és amint vége, megn ézte az illető, már föl is pakolták, el is vitték, és a motorkölcsönző azóta is, évek óta nem működik, de a 26 millió forintos támogatást megkapta. És ez csak a legeslegkirívóbb példa, de számos ilyen kicsi, apró dolgot lehetne mondani, ami nem a nagy olig archákhoz tartozik ugyebár, hanem sokan lehajolnak az ilyen kis pénzekért is. Tehát ez mindenképpen sajnos egy általános jelenség, és én egyébként nyilván a magyar hivatalnokokat is kárhoztatom ezért, de magát az Európai Uniót is, mert ő maga is igenis sze met huny e fölött a lopás fölött, ami itt Magyarországon történik. És én ezt tartom nagyon szörnyű dolognak, valószínűleg azért talán, mert nekik még így is megéri ezt a gyarmati sorban való tartást, hogy a pénzüknek egy részét vagy amit mi oda befizetünk, amit visszakapunk, azt ilyen korrupciós úton tüntetik el. De ha már megtérülésről van szó, erről is beszéljünk pár szót! Szabó Zsolt államtitkár úr épp itt van előttem, tehát ezért is jó, hogy most erről tudok két szót vá ltani, hiszen a kastélyprogramról szeretnék beszélni vagy egyáltalán a műemlékvédelemről Magyarországon. Alapvetően el lehet mondani, hogy a műemlékvédelemre nem költünk egyébként túl nagy összeget, hiszen a magyar költségvetés 0,2 százalékát fogjuk rákölt eni, ez 40 milliárd forintos összeget tesz ki a következő időszakban. Én szívem szerint ennél jóval többet is költenék erre a területre. De azt látom, hogy azok a beruházások, amelyek megvalósulnak, nincsenek igazán átgondolva. És ez éppen a hatvani Grassa lkovichkastéllyal kapcsolatos, ami holnap vagy holnapután bizottsági ülés elé fog kerülni, hiszen a szocialistákkal közösen a Fidesz privatizálni kívánja ezt az 5 milliárd forint értékű kastélyt. Ugyebár, mi történt? Nagyon jó, hogy felépült, megszépült, ennek mindenki csak örülni tud, de van egy 250 millió forintos fenntartási költsége, gyakorlatilag ekkora mínuszban van ennek a múzeumnak a működtetése. És ilyenkor merül fel bennem - és nemcsak bennem, hanem mindenki másban is , hogy megterveztünk valami t, viszont a fenntartásáról már nem gondoskodtunk, illetve nem vettük azt számításba, hogy milyen hatalmas összegbe fog kerülni. És most a Magyar Vadászkamarának lenne átjátszva ez a történet, és ingyenesen, a tulajdonjog ingyenes odaadásával, ami azt jele nti, hogy 2020 után, három év múlva máris a vadászkamara továbbadhatja, amint letelik a kötelezettség a múzeum fenntartására. És engedjék meg, hogy ilyenkor Tiborcz István neve és egyéb olyan embereknek a nevei eszünkbe jussanak, akik tömegével vásárolnak fel kastélyokat ma Magyarországon. Nyilvánvalóan ez az, ami szúrja az emberek szemét, és ilyenkor mindjárt felvetődik a kérdés, és lehet, hogy államtitkár úr választ is fog rá adni, nyom majd egy gombot, hogy nem messze tőle, több tíz kilométerre egy másik kastélyt is megújítunk 2 milliárd forintért, egy 3500 lelkes településen,
