Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - A férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének biztosítása című politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3202 nyugdíjkorhatárához közel lévő rokkantnyugdíjasnak nem kell többet felülvizsgálatra járnia, gyakorlatilag átmegy rokkantjáradékba. Tehát nem igaz az a híresztelés, hogy nem foglalkozik a kormány és nem gondoskodott azoknak a valóban hosszú időt elöltött embereknek a munkaviszonyában és a munkaviszony utáni egészségügyi járadékáról, amelyről beszéltünk. Czunyiné képviselőtársam említette a chile i példát. Igen, bebizonyosodott, 35 év után a befizetett nyugdíjjárulékuk után a férfiak 38 százalékát kapják vissza a fizetéséhez viszonyítva, a nők 35 százalékát, tisztelettel jelentem. Tehát ne hivatkozzanak arra, hogy elraboltuk a kötelező nyugdíjpénzt ári befizetéseket. 35 évvel ezelőtt, 1981ben vezették be a Pinochetrendszerben, de lehet, hogy kinyomozhatók azok a szálak is, amelyek amerikai összefüggéseket és IMFösszefüggéseket fedeznek fel, és ugyanazok a bankok próbálták meg a magányugdíjpénztára kat lenyúlni. Úgyhogy azt gondolom, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormánynak igenis van hosszú távú stratégiája, van célja a magyar idősekkel, akár aktív foglalkoztatásban, akár egészségkárosodásban, akár normál munkavállalóként. Az, hogy egy politikai vitában kiki habitusának megfelelően, még egyszer mondom, belemegy néhány olyan dologba, amibe lehet, hogy nem kellene belemenni, de az mégiscsak tűrhetetlen, és hadd kérjem ki képviselőtársaim nevében, hogy amikor dr. Kovács József kép viselőtársam az egészségügyi ellátásról beszél, akkor mosolyog mindenki, hogy mi köze a nyugdíjhoz. Igen, az egészségügyi ellátás is a komplex ellátás része, és az időskorúak veszik legnagyobb számban igénybe a betegségük vagy esetleg a demenciájuk, hogyha már egy kórképről beszélünk, esetén. Ne nevessük ki egymást, uraim! Mi megpróbáltunk valamilyen vitába belemenni, ha abból esetleg kitekintettünk egykét pártpolitikai célra, azt gondolom, hogy a parlamentben vagyunk, és a parlamentben politikai pártok ül nek, és ütköztetik azokat a véleményüket, ami esetleg egy társadalmi csoport vagy egy komplex társadalom problémáját próbálja megoldani. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Ander Balázs képviselő úr, Jobb ik. Tessék! ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, hadd köszönjem meg a Jobbik frakciójának nevében Kovács Sándor képviselőtársuk hozzászólását. Nagyon határozottan, de mégiscsak konstruktív módon vá zolta fel az elképzeléseit. Ilyen formában ezzel ki is lógott a FideszKDNP képviselőcsoportjából. Itt a mai nap során egy másik vita kapcsán már megkaptuk Kucsák képviselő úrtól azt, hogy az ellenzék kvázi egyfajta politikai hackre használja fel ezeket a vitanapokat, most pedig a folyton pajkosan mosolygó Rétvári államtitkár úr vádolt minket azzal, hogy lelkiismeretfurdalásunk van. Szerintem egyébként pedig államtitkár úrnak van kognitív disszonanciája, ami amiatt keletkezett önben, hogy a szép elveket egé szen nehezen tudja összehangolni azokkal a tettekkel, amelyeket a kormánya úgy azért megvalósít. No, azért nézzük meg, hogy mégis mi a helyzet ezen az újfeudális, oligarchauralomba süllyedt Magyarországon a munkavállalók helyzetével, azoknak a munkavállaló knak a helyzetével, amely munkavállalókat önök, egészen komolyan mondhatjuk azt, hogy akár a Taigetoszról is képesek letaszítani, mert elvették tőlük azokat a kedvezményeket, amelyek igenis ezekben az emberelnyűvő munkakörökben megjártak volna a számukra. Néhány számadatot vagy néhány esetet akkor itt fel kell hozni. Ott van például az egzisztenciális fenyegetettség helyzete, bárki bármikor egzisztenciális vágóhídra kerülhet. Gondoljunk itt például a Palócker károsultjainak az esetére. Majdnem ezer emberről van itt szó. Mi van akkor, ha hatvanéves kora után ér egy ilyen élethelyzeti válság, mondjuk, egy férfiembert. Mit tud magával kezdeni?
