Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 12. szerda (174. szám) - A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓNYA PÉTER (Független):
933 javaslatban foglaltnál szélesebb körben és nagyobb mértékben biztosít ják az ellátást, és nem tenné kötelezővé a felajánlott munkakör elfogadását, ez nagyon fontos. Hadd emeljem ki azt is, hogy szükségesnek tartjuk azon emberek helyzetének a rendezését és tisztességes rendezését is, akik 2012 óta kerültek teljesen méltánytal an és elfogadhatatlan helyzetbe, pontosan azért, mert a FideszKDNP egyszerűen eltörölte a szolgálati nyugdíjat, és egészségügyi alkalmatlanná válásuk miatt ezek az emberek elvesztették az állásukat. A módosító javaslatokat benyújtjuk a jelzett határidőig, és arra kérem a tisztelt kormányzatot, hogy ne csak kampányoljon azzal, hogy önöknek fontos a magyar emberek biztonsága, hanem adják meg a lehetőséget azoknak az embereknek, akik az életüket kockáztatják nap mint nap azért, hogy ez ténylegesen meg is tudj on valósulni, ne rettegve kelljen a munkájukat végezni, és legyen arra lehetőségük, hogy tisztességesen el tudják látni magukat és a családjukat is. Arra kérném önöket, hogy forduljanak vissza arról az útról, amire most láthatóan ráléptek, hogy egy ilyen l átszatmegoldással próbálják azokat a nagyon súlyos hibákat korrigálni, amiket az elmúlt években elkövettek. Azt gondolom, itt egy nemzeti ügyről van szó, és azt gondolom, hogy a „többet és többeknek” szemléletet kell alkalmazni, ha a rendvédelemről van szó és a honvédekről van szó. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megado m a szót Kónya Péter képviselő úrnak. Parancsoljon! KÓNYA PÉTER ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég speciális helyzetben vagyok, mert magam is érintettje voltam annak az intézkedésnek, amikor egy tollvonással eltörölték a szolgálatinyugdíjrendszerét a katonáknak és a rendvédelmi szervek munkatársainak. Én magam is 25 éves szolgálati viszony után kerültem az utcára mindenféle ellátás nélkül, több száz társammal együtt, katona, illetve rendőrtár sammal együtt. (Kontrát Károly: Hány éves, képviselő úr?) Pont hat év telt el azóta, hogy önök elkezdték a tárgyalásokat, illetve az előkészítését a szolgálatinyugdíjrendszer teljes megszüntetésének. Hat évvel ezelőtt, így ősz táján kezdtük meg az első t árgyalásokat, akkor mint a fegyveres és rendvédelmi dolgozókat képviselő szakszervezeti vezetőként én magam több tárgyalást folytattam önökkel, a miniszter úrral is, önnel is, államtitkártársaikkal is arról, hogy hogyan lehetne megváltoztatni a szolgálatin yugdíjrendszert, észszerűvé tenni a szolgálatinyugdíjrendszert, a jelenlegi helyzethez igazítani a szolgálatinyugdíjrendszert. Mi magunk, akik szolgáltunk abban a rendszerben, tisztában voltunk azzal, hogy az akkori szolgálatinyugdíjrendszer több s ebből vérzett. Mi magunk is láttuk, hogy nem arra ösztönözte akár a katonákat, akár a rendőröket, a tűzoltókat, a börtönőröket, hogy bent maradjanak a rendszerben, hanem egyfajta ösztönzést adott nekik arra, hogy minél előbb távozzanak a rendszerből. Ez ne m volt jó, ez az országnak sem volt jó, a testületnek sem volt jó és az állománynak sem volt jó. Ezzel maximálisan egyetértettünk, a szándék az volt, hogy ezen változassunk, mi magunk is készek voltunk arra, hogy változtassunk ezen. Ugyanakkor ezeken a tárgyalásokon egyáltalán nem vették figyelembe sem a szakmai érveket, sem a szakszervezeti érveket, amikor elmondtuk, hogy mivel jár az, hogy önök egy tollvonással megszüntetik a szolgálatinyugdíjrendszert. Elmondtuk akkor is, hogy egy szolgálati életpályának minimum azzal kell befejeződni, hogy az állam gondoskodik azokról, akik akár az életüket kockáztatva vagy az életük feláldozásával vállalják a haza szolgálatát. Önök ezt egy tollvonással
