Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 11. kedd (173. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
813 Köszönöm szépen, jegyző úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Burány Sándor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportj a részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd legyen egy személyes kérésem. Nem tudom, milyen vitamint szed Szűcs Lajos képviselőtársam, de én is kérek belőle. Szemmel látha tó, hogy ennek a vitaminnak az egész életvitelre óriása hatása van, sőt, még arra is képessé teszi felhasználóját, hogy időnként átruccanjon egy párhuzamos valóságba, remélhetőleg különösebb veszély nélkül, és onnan még vissza lehet jönni. Időnként én is s zeretnék átmenni egykét percre egy párhuzamos valóságba, ezért kérem tisztelettel, hogy azt a vitamint, amit szed, annak a receptjét vagy a gyártóját ossza meg velünk is, időnként nekünk is szükségünk lenne rá. De térjünk vissza ebbe a valóságba, amiben é lünk itt Magyarországon, itt a Föld bolygón, és beszéljünk erről a törvényjavaslatról, ami itt a tisztelt Ház asztalán fekszik! Valahányszor a kormány vagy a Fidesz kivételes eljárást kezdeményez, aminek a lényege az, hogy gyakorlatilag 24 óra leforgása al att átver az Országgyűlésen egy törvényjavaslatot, akkor mindig két kérdés merül fel. Az első kérdés az, hogy történte valami katasztrófa a világban, beütötte a ménkű, bármilyen olyan, nem várt fejlemény bekövetkezette, hogy ha a Magyar Országgyűlés nem lép 24 órán belül, akkor összedől a világ. Mert lehetnek olyan helyzetek, árvíz, katasztrófák, urambocsá’ háború, amikor valamilyen szabályozást, amire korábban nem gondoltunk, 24 óra leforgása alatt nemzeti érdekből el kell fogadni. Az első, amire a bizo ttsági ülésen próbáltunk választ keresni - de hiába, mert választ nem kaptunk rá , hogy milyen katasztrófa történt a sporttámogatás világában, hogy ennyire sürgősen, kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt egy javaslatból, amelyet korábban senki nem ismert a megalkotóin kívül, máris megszavazott törvény lesz a tisztelt Házban. Semmilyen ilyen eseményt nem tudtak kormánypárti képviselőtársaink felidézni, semmi olyan nem történt, ami ezt a sietséget indokolná. Ezért a másik lehetőségre gondolunk. A másik lehet őség, amikor ilyen gyorsan megy keresztül az Országgyűlésen egy törvényjavaslat, az, hogy a benyújtók röstellik, és szeretnék ezt az egész szégyent minél gyorsabban megúszni, minél rövidebb idő alatt túlesni rajta. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a tö rvényjavaslat valóban szégyenletes. Nem a sport támogatásáról szól, hanem arról, hogy egyébként közérdekből felhasznált közpénzek hogyan veszítsék el közpénzjellegüket, és hogyan váljanak titkossá a jövőben. Nem arról szól, hogy a sporttámogatásnak az adók edvezményekkel űzött módja, gyakorolt módja vajon arányos vagy nem, beváltottae a hozzáfűzött reményeket vagy pedig nem; mondjuk, beválthatta volna a hozzáfűzött reményeket, ha valóban teljesítményorientált, egyébként piaci viszonyok között nem nagyon meg élő, de az ország szempontjából fontos olimpiai sportágak támogatására ment volna el a legtöbb pénz az elmúlt években. De mint tudjuk, nem ez történt, hanem profitorientált, üzletivállalkozásszerűen űzött sportágakba, nevezetesen a labdarúgásba áramlott a pénzek jelentős része, és ezen belül sem a legsikeresebb - bár mondjuk, nemzetközi sikerekről itt nem nagyon beszélhetünk, de mondjuk, legalább a hazai, nemzeti bajnokságokban legsikeresebb - egyesületekhez folyt be a legtöbb pénz, hanem kormánypárti poli tikusok és elsősorban a miniszterelnök kedvenc csapatához. Beszélhetnénk tehát egy ilyen törvény megalkotása során arról, hogy ez a rendszer így, ahogy van, egészségese, de a törvényjavaslat még csak nem is erről szól. Ezért nem is akarom megnyitni azt a vitát, hogy egyébként a sporttámogatásnak ez a formája beváltottae a hozzáfűzött reményeket. Ez a törvényjavaslat semmi másról nem szól, mint hogy az adókedvezményként egyesületeknek átadott pénzek a jövőben legyenek titkosak. Ez egész egyszerűen elképesz tő! Először is szögezzük le, hogy egy olyan pénz, amit nem a költségvetésbe fizetnek be, hanem meghatározott célokra el lehet költeni, az közgazdasági tartalmát tekintve közpénz, mert a költségvetésnek egy átengedett felhasználási módja. Sokkal átláthatóbb lenne egyébként, ha ez
