Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement - CETA) aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
510 ezen 0,2 százaléknyi kereskedelmi volumenarány tekintetében, ami Magyarország és Kanada között fennáll, nem igazán lát juk azt az óriási gazdasági kiterjedési lehetőséget. (13.50) Nem látjuk azokat a multiplikátor hatásokat, amelyek miatt Magyarországnak egyáltalán szóba kellene állnia ez ügyben a tárgyaló partnerrel, főleg akkor, ha ott multi cégek akarnak államokat perel ni, főleg akkor, ha Magyarország GMOmentessége veszélybe kerül. Egyáltalán: védekezhetnek önök azzal, hogy mi egy kis nyitott gazdaságnak mondott valami vagyunk, ezzel én nem tudok teljes mértékben azonosulni, de inkább a saját házunk táján kéne sepregetn i, hiszen a második negyedéves, szánalmasan gyenge, szezonális hatásoktól megtisztítás után 1,8 százalékos GDPnövekménnyel önök sehol nem fognak jeles bizonyítványt kapni. Szánalmas, hogy egy ilyen jó adottságokkal bíró országból egy összeszerelő üzemet e ngedtek csinálni, és szánalmas, hogy német és egyéb autógyártó cégek szezonális ajánlatától függ az, hogy a magyar gazdasági növekedés egyáltalán kimutatható lenne. Tehát lenne saját erőforrásból saját mozgásterünk. Nem hiszem, hogy a CETAra vagyunk szoru lva a tekintetben, hogy szuverenitásunk maradékának feladása árán egész egyszerűen odahajtsuk a fejünket a bitó alá. Ez elfogadhatatlan, ehhez önök sem adhatják a nevüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő ú r. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces felszólalások végére értünk. Normál időkeretben kért szót Sallai Róbert Benedek képviselő úr. Öné a szó. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. (A mikrofonját igazítja.) Nem szeretnék semmiképpen parlament i témát csinálni a juharszirup kérdéséből, csak eszembe jutott, hogy mostanában milyen sokat hallom a kormányfőt rádióban és különböző helyeken, amint bevezeti, hogy a multikulturalizmus is egy olyan szitokszó legyen, mint ahogy a liberális szóból sikerült ilyet csinálni. Ha a magyar fogyasztókat arra ösztönözzük, hogy juharszirupos palacsintát nyugodtan fogyasszanak, ha ennek így teret adunk, akkor nem tudom, az hogyan jeleníti meg a kulturális értékeink védelmét. Anélkül, hogy gátolni szeretném a juharszi rup Magyarországra történő behozatalát bármilyen szinten, mindössze csak egy mellett érvelek hosszan és kitartóan: ez szabályozott keretek között történjen, és mindig is előnye legyen a hazai terméknek és azoknak, akik magyar munkahelyeket tartanak fenn. E gyetlenegy dolgot szerettem volna elmondani, azért kértem szót, csak féltem, hogy nem férek bele a két percbe. Szeretnék elmondani egy nagyon érdekes példát. Valamennyiük számára ismertek a Verespatakon történt események. Verespatakon egy kanadai beruházó aranybányát kívánt nyitni, mindenféle helyi tiltakozás ellenére. Tízéves huzavona után nagy nehezen sikerült elérni, hogy Verespatak gyakorlatilag Akategóriás nemzeti műemlék legyen, és ezenkívül az UNESCO felvette a világörökségi listára is. A hosszú huz avona után mi történt? Kirakták az Aurul nagyvállalatot, és gyakorlatilag most a román felet 4 milliárd dollár kártérítésre kötelezik perben. Négymilliárd dollár! Ez egy ugyanolyan vitarendezési mechanizmus, mint ami a CETAban jelen pillanatban van. Ez mo st egy egyedi, elszigetelt eset, és ha nyer, a román adófizetőknek kell majd kifizetniük az elmaradt hasznát ennek a kanadai vállalatnak. A CETA ennek a lehetőségét nyitja ki, és általánossá teszi ezt az eljárást, ha valakinek elmaradt haszna van valamiből adódóan. Gondoltam, erre még felhívom a figyelmüket, mert úgy vagyok vele, hogy ha én esetleg nem is tudom meggyőzni képviselőtársaimat, Németh elnök úr esetleg ezen elgondolkodhatna, ha az Együtttel került egy gyékényre. Azon el lehet gondolkodni, ha én meggyőzni nem is tudom, mert mint mondottam, nagyra tartom azon adottságait, képességeit, amit a külpolitikával kapcsolatban kifejt. Tiszteletben tartom a véleményét a kereskedelem kapcsán, de azt, ami a szabadkereskedelem szimbólumaként a világot befolyá solja és az elmúlt száz év hozományaként kiteljesedett a világban, nem hiszem, hogy túl sokan tekintjük pozitív fejleménynek. Amilyen irányba tart a világ, annak kell most már kéziféket húzni, azt kell megállítani, és el kell
