Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kanada között az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement - CETA) aláírásával kapcsolatos álláspontról szóló törvényjavaslat általános vita - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
498 tárgyaljuk ezt a témakört, hiszen a Magyar Országgyűlés az ideiglenes hatályba léptetést blokkolta a módosított határozati javasl at elfogadásával ez év júniusában. Továbblépve: én a szabályozott kereskedelemnek vagyok a híve. Azt gondolom, hogy a tőkealapú társadalmigazdasági berendezkedésnél jobbat még nem nagyon találtak ki. Kiváltképpen azon tőkealapú gazdaságot és az abban műkö dő szabályozott kereskedelmet támogatom, amely figyelembe veszi a tehetséget és a szorgalmat, és nem a puszta erőfölény az, amely ennek a tőkének a piacra jutási lehetőségeit elősegíti és a gyarapodáshoz hozzásegíti. Fontosnak tartom az Európai Unió egység ességét is, de fontosnak tartom a közösségi ellenőrzés megfelelő szinten való fenntartását mind uniós, mind pedig nemzeti döntéshozói szinten. Én a magam részéről azt mondom, hogy elsősorban a szabályozott kereskedelemben azoknak a portékáknak kell lehetős éget biztosítani, akár tengerentúlról történő beszállításra vagy saját portékáink kiszállítására, amelyek tekintetében nincs normális, bejárható távolságon belül helyettesítő termék. Ez végtelenül fontos. Abban igaza van Sallai úrnak, hogy a helyi gazdaság ok színes szövedéke csak abban az esetben tud kialakulni és megerősödni, ha nem kell tengerentúlról behozott ugyanolyan termékekkel versenyezni, például a csemegekukorica vonatkozásában. Mi jelentősége van annak, hogy a tengeren keresztül, óriási tengerjár ó hajókra felpakolva ezeket a termékeket, amelyek itt is előállításra kerülnek és ott is előállításra kerülnek, tehát egymást helyettesíteni tudják, ideoda hurcikáljuk, és elképesztő mértékű szennyezést okozzunk az egész légkörre való tekintettel? Ennek n em sok értelme van. Juharszirupot itt nem lehet előállítani, helyes, ezért a kereskedelmi megállapodásokban szabályozott kereskedelem keretében jöjjön. Csemegekukoricának nem biztos, hogy kell jönnie, és szerintem csirkének meg disznóhúsnak sem nagyon. A m i gazdasági térségeinkben, az országon belüli régiókban számos olyan mezőgazdasági adottsággal rendelkező terület van, amely megfelelő színvonalon, sőt azt kell mondjuk, hogy egészségesebb körülmények között tudja előállítani a megfelelő minőségű élelmet. Egyetértünk abban is, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. Szinte a patkó minden szegletében ülő képviselőtársaim ezzel egyetértenek. S talán még abban is, hogy következmények nélkül nem lehet továbblépni, átlépni ezen a korszakhatáron. Egyik képviselőtársunk e mlítette itt, hogy a természeti erőforrások elvonása az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a hulladék kibocsátása és saját életterünk elszennyezése egy nagyon komoly kockázat. Ez együtt jár a különböző világrészek társadalmi lecsúszásával, egész országok méltatlan helyzetbe kerülésével. Ha továbbmegyünk, akkor ezeket az erőforrásokat, legyen ez természeti erőforrás, de ma már humán erőforrásról is beszélhetünk, térben és időben a következő nemzedékekre való tekintettel is jelentős mértékben elhasználtuk. Ennek vannak nehezen visszafordítható következményei, akár az éghajlatmódosulás, vagy azok a társadalmi elégedetlenségi megmozdulások, amelyek a világ különböző részein tapasztalhatók, amelynek következménye tulajdonképpen a migrációs folyamat is. Össze sségében megállapíthatjuk azt, hogy a geopolitikai környezet jelentős mértékben megingott. Ehhez hozzájárult a jaltai szerződés szavatosságának a lejárta is. Amit látunk, az tulajdonképpen a világ újrafelosztása. A világ újrafelosztására való törekvésekkel találkozunk minden területen. Ennek az újrafelosztásnak a célja az erőforrásokhoz való szabad hozzáférés vagy korlátlan hozzáférés biztosítása, megint csak a természeti erőforrások és az emberi képességek, az emberi erőfeszítések tekintetében is, valamint a piacok egységes játékszabályok alapján történő megszervezése. Tulajdonképpen erről szólnak a szabadkereskedelmi egyezmények. Mindamellett, hogy én tisztelem a tőkealapú társadalmigazdasági berendezkedéseket, és a mi városunkban, választókerületünkben i s együttműködünk nációra való tekintet nélkül a különböző befektetőkkel, sőt, ha nincs helyettesítő termék, amit az országban elő tudunk állítani, akkor még támogatjuk is, hogy megtelepüljenek az országban és a térségünkben, de azt semmiképpen nem szeretné nk, ha külföldi vállalatok, de nem is külföldi vállalatok, mert ezek transznacionális vállalatok, ezek nem saját nemzeti identitással rendelkező vállalatok, hanem bizonyos országokban vagy akár több országban is telephellyel rendelkező vállalatok, nem mult i, hanem transznacionális
