Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 27. kedd (170. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
448 ember elmondha tja, hogy milyen Európában és milyen Magyarországon szeretne élni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Tukacs István kép viselő úr, Magyar Szocialista Párt: „Ezer sebből vérző egészségügy” címmel. Öné a szó, képviselő úr. TUKACS ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a jegyzőkönyv szempontjából szeretném rögzíteni: államtitkár úrnak gratulálok, hogy a napjait Torinóban pergető Kossuth Lajostól el tudott jutni a népszavazásig. Mégpedig azért szeretnék gratulálni, mert önök előszeretettel öblögetnek mostanában nemzeti ügyről, miközben én ajánlanék egy másikat. Mert Orbán Viktor s zemélyes hatalmi játszmája számomra nem nemzeti ügy. Erről szól a népszavazás! Nemzeti ügy viszont az egészségügy, tisztelt képviselőtársaim, amit önök nem hajlandók ekként kezelni. (Gőgös Zoltán: Mert még fiatalok vagytok, azért.) Folyamatosan nem hajland ók ekként kezelni. Nézzük csak végig, hogy mik az igazi problémák az egészségügyben! Az elvándorlás. Hiányoznak az orvosok, hiányoznak a szakdolgozók. A méltatlan fizetések. A területi egyenlőtlenségek ott, ahol már az szabja meg, hogy ki hogyan gyógyul, h ogy hová születik. A hiányzó háziorvosok. A hiányzó gyermekorvosok. A beteg és orvos, orvos és orvos viszonyát megrontó méltatlan hálapénzrendszer. És még sorolhatnám. Arról már nem is beszélek, hogy a kórházak adósságállománya érdekes módon nem akar csökk enni. Ez biztos jele annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a rendszerben kevés a gyógyításra szánt pénz. Mik az egészségügyért felelős államtitkár úr erre adott válaszai? Legyen egy vagy kettő vagy három vagy másfél szuperkórház. Legyen kancellárnak nevezett komisszár. Ki kell rúgni az elfekvőkből a beteg és ápolásra szoruló öregeket, lehetőleg egy térítéses rendszerbe. Ha a kórházi minimumfeltételeknek nem hajlandók megfelelni az intézmények, akkor ezeket a feltételeket le kell szállítani. A népegés zségügyi program álldogál. Ráadásul államtitkár úr meghonosított egy sajátos rendszert, a konferenciakormányzás rendszerét, hogy különféle konferenciákon hoz elő bizonyos ügyeket, legutóbb például azt, hogy azért kell óvatosan bánni a krónikus osztályok, e lfekvők megszüntetésével, merthogy az az ellenzéknek adna támadási lehetőséget. Hát nem ezért kell - azért kell, mert embertelen! Ezek a válaszok alkalmatlanok az egészségügy problémáinak kezelésére. És ha valaki úgy gondolja, hogy ez nem nemzeti ügy, amib en nem kellene megállapodni a szereplőknek hosszas viták után, de hosszú időre, akkor mélységesen téved, és a szemhatára csak október 2ig terjed. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány azon vacakol hónapok óta, hogy 18 új, daganatos betegeknek szánt gyógysz ert használhatnake a betegek vagy nem. Egy méltatlan, úgynevezett méltányossági procedúrában 887 nap az az idő, amíg eldöntik, hogy a daganatos beteg gyógyulhate. Gondoljanak már bele! S erre az a válasz, hogy igen, foglalkozunk vele. Ők meg várnak, és n em tudnak gyógyulni, a következményei pedig ismertek. Tisztelt Képviselőtársaim! Régen volt olyan dolog, hogy a szakma komoly szereplői egyetértettek abban, hogy mi az orvosság, és hogyan kell az egészségüggyel bánni. Ebben az első számú feltétel, hogy ebb e az ágazatba több pénz kell. Több pénz, és ez a pénz rendelkezésre áll. No persze nem úgy, hogy alkotmányos költségként valaki hazaviszi, mint Mengyi Voldemort úr, vagy úgy, hogy elveszti közpénzjellegét 260 milliárd értékben. Ezért tehát, tisztelt államt itkár úr, a maga felelősségét is fogalmazza meg ebben, ha hajlandó egy kicsit figyelni, ha már Orbán Viktor kegyelméből parlamenti államtitkár lett, és gondolja át azt, hogy mi az ön felelőssége ebben. Mert ha az egészségügyben vannak olyan szereplők, akik szervilis módon kvázi érdekképviselőként ezt a helyzetet jónak tudják, hát ezt majd eldöntik azok, akik megválasztják őket.
