Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 26. hétfő (169. szám) - A Magyar-Bolgár Barátság Napjáról szóló határozati javaslat összevont vitája - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
426 orvossága a bajok ellen. A hitünk és gyökereink összekötnek minket, és ezt az erős köteléket nem feledhetjük el. Legyünk egymásnak segítő támaszai, és minden év október 19én ünnepeljük közös en a magyarbolgár, bolgármagyar barátságot. Ehhez kérem a megtisztelő támogatásukat. Köszönöm, hogy elmondhattam és köszönöm, hogy meghallgattak. Áë ŕă îä ŕđ˙ ç ŕ â ŕřĺň î âí čěŕ í čĺ ! (Taps.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Megköszönöm Varga Szimeon bolgár szószóló, elő terjesztő felszólalását. Tájékoztatom, hogy a vita végén mintegy 4 perc 20 másodperc időkeret áll majd rendelkezésére a zárszó elmondására. Most megkérdezem, a kormány képviseletében Soltész Miklós államtitkár úr kíváne felszólalni. (Jelzésre:) Igen, kívá n. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! Öt perc az időkeret. SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szószóló Urak, illetve Hölgy! Nagyon köszönöm, és örömteli , hogy egy ilyen előterjesztés része lehet az ember; egyrészt azért, mert van egy történelmi múlt, amiről beszélünk és beszélt szószóló úr is, másrészt azért, mert van egy jelen. És mind a kettő nagyon fontos. A történelmi múlt fontos abból a szempontból, amit szószóló úr is említett, III. Béla királyunknak nem gesztusa, hanem mondhatni, keresztényi kötelessége volt, amit megtett, miszerint Szent Iván, Szent János ereklyéit visszaszállítatta Szófiába, azaz akkori elődjébe. Majd utána onnan vitték tovább a m ai rilai kolostorba. Mondtam egy tévedést még az előző ülésen, és szeretném is kijavítani magam, az október 19i dátum, ami egyébként a bolgármagyar barátság emléknapját fogja jelezni, az a nap, amikor átszállították a rilai kolostorba a szent ereklyéit. Tehát ez az egyik dátum. A másik az, és nagyon fontos, egy kicsit összekötve a mai világunkkal, az oszmán birodalom és megszállás közel 500 éves időszaka, ami a bolgár embereket, a bolgár nemzetet érintette. Ha nem lett volna ortodoxia, ha nem lett volna k ereszténység, ma nem beszélnénk Bulgáriáról. Tehát ilyen szempontból a bolgár egyház, ortodoxia jelenléte nagyon fontos volt, és talán az egyetlen mentőöv volt, ami ezt a nemzetet megmentette. A következő történelmi esemény egyértelmű, a magyarországi jele nlét, amiről hosszabban és abszolút pontosan számolt be szószóló úr. De ennek része az a százéves évforduló, amit idén ünnepel a bolgár közösség. Én örülök, hogy egyrészt találkozhattam a pátriárkával akár közösen is szószóló úrral, kint Szófiában és itt B udapesten is. Egyértelmű az a sorsközösség, az a gondolkodás, ami nemzeteink között megvan, ami egyházaink között megvan, ami a kereszténységünkben, még akkor is, ha az egyik katolikus keresztény, a másik ortodox, a harmadik valamelyik protestáns egyház ta gja, de mégis kereszténységünkben megvan. Ez erősíti a két nemzet kapcsolatát; azt gondolom, talán a legerősebb bástya a mai világban. A jelenről, azt hiszem, keveset kell beszélni. El kell ismerni azt, hogy a bolgár emberek, akik itt éltek Magyarországon, akár valóban a bolgárkertészeten keresztül, akár kultúrájukon keresztül, akár pedig az anyaországukkal való kapcsolattartáson keresztül nagymértékben erősítették Magyarország és a magyar nemzet erejét is. Ez egy óriási nagy dolog, és ezt szeretném megkösz önni. Mindamellett pedig nem véletlen az, hogy 2010 óta, amióta a második, illetve a harmadik Orbánkormány kormányoz, megsokszoroztuk a bolgár közösség támogatását is, hasonlóan a többi nemzetiséghez, 2,4szeresére növekedett az a támogatás, ami akár a kö znevelési, akár a kulturális, akár pedig az önkormányzati feladatellátáshoz szükséges ennek a közösségnek. Örülök annak, és nagyon köszönöm a bolgár nemzetgyűlésnek, ahol már megszavazták ezt, meghozták ezt a döntést, hogy október 19e a bolgármagyar bará tság napja legyen. Egyetlenegy szomorú része volt a mai napnak, és számomra érthetetlen is volt, hogy amikor sürgősséggel szerettük volna mindezt megszavazni, hogy meglegyen időre ez a döntés, miért volt az,
