Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 13. kedd (198. szám) - A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3733 megjegyzést tett volna, akkor talán jobban látnánk, de így azt kell mondjam, hogy egyértelműen egy politikai fegyverként használja ezt a kormányzat, és ezért ezt mi abszolút elutasítjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) (10.40) ELNÖK : Köszönöm. Más frakciók nem jelezték, hogy vezérszónokot állítanának. Független képviselő nincs jelen, tehát ők sem szólnak hozzá. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki hozzászólni a vitához. Igen, Schmuck Erzsébet képviselő asszony jelezte, hogy hozzá kíván szólni. Öné a szó, képviselő asszony. SCHMUCK ERZSÉBET ( LMP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az LMP nem támogatja a törvényjavaslatot, és értetlenül áll az előtt, hogy miért kell ezt a szabályozást, aminek az elfogadásához még maga az előterjesztő sem t ud semmilyen olyan szempontot rendelni, ami a sürgősséget alapozná meg, két nap alatt átverni az Országgyűlésen. A jelenlegi kormánypártok szeretik egy kicsit sem magasztos céljaikat elsőre jól hangzó elvi indokokkal eladni. Ennek legjellemzőbb példáját ed dig is a hirdetési piaccal kapcsolatos haveri törvényalkotás adta. Mindannyian emlékszünk még arra, hiszen nem volt olyan régen, amikor még Simicska Lajos vállalkozásait akarta a hirdetési piacon helyzetbe hozni a kormány, akkor a közutak melletti reklámoz ás betiltását közlekedésbiztonsági érveléssel adták el. Azt a törvénymódosítást is azonnal el kellett fogadni, hiszen akkor azt mondták önök, hogy életveszélyben voltak az autósok a sok, figyelmüket elvonó, villanyoszlopról lógó hirdetés miatt. Aztán amiko r Lázár János a szokásos ravaszkás félmosollyal az arcán bejelentette az intézkedés visszavonását, akkor az indok természetesen az volt, hogy nincs a tilalomnak érzékelhető közlekedésbiztonsági hatása, és természetesen semmi esetre sem az, hogy az újra eng edélyezett hirdetéstípus piacát uraló céget közben sikeresen felzabálta a fideszes gazdasági hátország. Persze, most is éppen ennyire szól a benyújtott törvényjavaslat a településkép, a kulturális örökség, ne adj’ isten, a természet védelméről. Amikor önök ezeket a szavakat kiejtik a szájukon, akkor valójában a pénzre és a saját újraválasztásukat - az éppen közvetlenül és közvetve közpénzből felvásárolt média mellett - megkönnyítő kommunikációs felületekre gondolnak. Egyetlen olyan rendelkezést találtunk, a mi akár arra is utalhatna, hogy legalább mellékesen a településkép és a tájkép védelme is eszébe jutott a javaslat kidolgozóinak. Akár támogatni is tudnánk, hogy a világörökségi, illetve kulturális vagy természeti védelem alá tartozó területen a törvény me gtiltja a plakátok elhelyezését. Azonban itt is kilóg a lóláb, hiszen e szabály alól is eltérést enged alacsonyabb szintű jogszabály számára a javaslat. Azaz, ha az elmúlt egy évben plakátokra tízmilliárdos nagyságrendű közpénzt elköltő kormányzati kommuni kációs agytröszt a Kossuth teret vagy az Andrássy utat akarja majd az üzeneteivel teleszórni, akkor világörökség ide vagy oda, arra is lesz módja. Ez a törvénymódosítás önmagában nem szünteti meg teljesen a hirdetési piacot, de arra tökéletesen alkalmas, h ogy állami és kisebb mértékben, de fontos kérdésekben önkormányzati kontroll alá vonja annak működését. Ha ügyesen és kellően gátlástalanul használják ki a törvény által létrehozott rendszert - márpedig erre az eddigi tapasztalataink alapján bizton számíth atunk , akkor a törvényi tilalmak, a kormányrendeleti szabályozás és az önkormányzati rendeletek együttes eredményeként valahogy úgy fog majd alakulni, hogy ott és úgy lehet majd hirdetést elhelyezni, ahol és ahogy az a mai kormányzati érdekköröknek kedve ző. Minthogy a történet vége jól látszik, igazából az odáig vezető út állomásai talán nem is annyira fontosak ahhoz, hogy kimondjuk: ez egy kifejezetten káros és veszélyes törvényjavaslat. Még így is
