Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 7. szerda (195. szám) - Az ügyészség 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3473 Végezetül megköszönöm az ügyészség minden dolgozójának a 2015. évi tevékenységét, és kérem a tisztelt képviselőtá rsaimat, hogy a beszámolót támogatni és elfogadni szíveskedjenek. Tisztelt Ház! Nem állhatom meg szó nélkül, hogy a tavalyi tapasztalat alapján egy enyhe pikírt megjegyzést tegyek. Tavaly végighallgattam az ellenzéki képviselők padsoraiból a hozzászólásoka t, főleg az MSZP padsoraiból - ha most nem úgy lesz, eleve elnézést kérek , az ügyészi beszámoló átalakult szakszervezeti jogsegélyszolgálattá, ugyanis az egyéni ügyeiket és sérelmeiket hozták fel a képviselők, vagy pedig átalakult egy tévéműsorrá, egy „n évshowr” című műsorrá, hogy kit kellene bezárni, kit kellene kiengedni. Remélem, ez az idén nem fordul elő, és valóban az ügyészség 2015. évi beszámolójáról fog szólni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. A z MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti majd a frakció álláspontját. Ennek keretében megadom a szót elsőként Bárándy Gergely képviselő úrnak. DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök ú r. Legfőbb Ügyész Úr! Képviselőtársam! Vitányi képviselő úr érzi a bajt, igen, valóban van. (Derültség és közbeszólások.) Bár kétségkívül ezúttal tudok rövidebb lenni, mint szoktam, hiszen az ügyészség tevékenységében sajnos az égadta világon semmi nem vál tozott. Ahogy az eddigi beszámolóknál is megtartott vezérszónoki felszólalásaimnál, így most is kénytelen vagyok két ügyészi körhöz különkülön szólni. Először is a magam és frakcióm nevében szeretném megköszönni több ezer ügyésznek és nem ügyész ügyészség i alkalmazottnak a 2015ben elvégzett munkáját. Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy hozzájárultak közös biztonságunk fenntartásához, a bűn üldözéséhez, hogy képviselték a vádat a bíróságokon, hogy részt vettek és felügyelték a nyomozásokat, s hogy pol gári ügyekben eljáró ügyészek közreműködtek a jogbiztonság érdekében. Azok a számok, amikről a legfőbb ügyész írásban és szóban beszámolt, az ő munkájukat dicsérik. Köszönet érte. Van azonban egy másik része, egy rendkívül kis halmaza az ügyészi társadalom nak, amely egészen más megítélés alá esik. Állítom, hogy az ügyészi felső vezetés és a felső vezetés néhány alacsonyabb beosztású bizalmasa egy ma regnáló XXI. századi diktatúrának nem is kiszolgálója, hanem pillére, a rezsimnek nem kisegítője, hanem része , alapvető építőeleme. A múltban is, de ma is minden, arra igényt tartó rezsim meg tudja találni a maga Gulyás elvtársait, még ha napjainkban más foglalkozásra utaló családnevet is viselnek. Sokan tudjuk, hogy kik voltak részesei ennek a folyamatnak, és te nni fogunk róla, hogy ezt ne felejtsék el önöknek akkor sem, amikor egykét évtized múlva már szívesen megtennék. Módszerüknek két ága van, nem fogok újat mondani ebben sem. Az egyik, hogy ellenzéki politikusokkal szemben pontosan a politikai eseményekhez időzített, a sajtóban professzionális kommunikációs technikával felépített koncepciós eljárásokat folytat, a Fidesz választási győzelmeinek elősegítése érdekében. Ezekben az ügyekben ma már a bíróság egymás után állapítja meg, hogy felmentésnek van helye, a beszámolóval érintett időszakban, 2015ben kettőről; s már tudjuk, hogy 2016ban újabbak csatlakoztak a mostanra hosszúvá fejlődött sorhoz. De nem szaladok előre, nehogy elnök úrnak figyelmeztetnie kelljen a tárgyra térésre, szóval, azokról majd a 2016o s beszámolónál fogunk beszélgetni. E körben azonban rendkívül beszédes, hogy a Kúria éppen ebben az évben gondolta úgy, hogy elvi bírósági határozat kiadására van szükség a törvényes vádról. Másként fogalmazva: az ügyészségnek iránymutatást kell adnia arró l, hogy milyen tartalmi elemekkel kell a vádat benyújtania, pedig a törvényes vád fogalma nem egy új rendelkezés, hosszú évtizedek óta része a büntetőeljárásjogi törvénynek, ugyanazt tanultuk húsz éve, és ugyanazt tanítják most is erről. Akkor vajon mégis mi az oka annak, hogy most szükség volt erre a döntésre? Miért éppen most? A Kúria
