Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 5. hétfő (193. szám) - Egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3339 M i viszont úgy gondoljuk, hogy a cigányintegráció Magyarországon egyáltalán nem sikeres, és én, aki egy olyan választókörzetből érkeztem ide, ahol ezt a mindennapok valóságában megtapasztalhatjuk, mást nem is mondhatok. Hiszen elég, ha csak arra gondolok, h ogy a 9 dunántúli megye 74 járásából van 12 olyan járás, amelyek vagy fejlesztésre, vagy komplex fejlesztésre ítéltettek elmaradott állapotuk miatt, és ebből a 12 gyalázatosan rossz állapotban lévő járásból 3 ott van a választókerületemben; nyilván tudom, hogy nem egyéniben nyertem meg, tehát nem úgy kerültem ide a tisztelt Házba. A Csurgói, a Nagyatádi vagy éppen a Barcsi járás olyan problémákkal kénytelen szembesülni, amelyek nagyban meghatározzák az életkilátásokat, nagyban meghatározzák az ottani minden napokat. (20.00) És bizony az ilyen foglalkoztatási szövetkezet talán egy potenciális lehetőség lett volna arra, hogy abból a nyomorból, abból a halmozottan hátrányos helyzetből, amivel ott találkozhatunk, valamit meg tudjanak oldani. Nem így történt - saj nos, teszem hozzá. Itt a törvényjavaslat általános indoklásában önök, tisztelt kormánypárti beterjesztők, egy másfél soros mondatocskával intézik el a foglalkoztatási szövetkezetek kivezetését, mondván, hogy nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Azt h iszem, hogy ennél sokkal többet kellett volna letenni az asztalra, igenis hogy szakmai és politikai felelősöket akarunk látni itt is, mert milliárdokat herdáltak el, tapsoltak el, mutyiztak el, és még mind a mai napig nincsen ennek a szégyenletes, gyalázat os disznóságnak felelőse, holott minden épeszű ember tudja, hogy a magyarcigány együttélés kérdése az elkövetkezendő évtizedek egyik legsúlyosabb kérdése lesz Magyarországon, és hogyha ezt nem tudják megoldani, akkor szomorú napok várnak a magyar nemzetre , Magyarországra. Ehhez lett volna egy esély, viszont Farkas Flóriánnak sikerült a foglalkoztatási szövetségét rossz utakra vinni, és nem a munka világába hidat építeni, hanem a lopás világába hidat, sztrádát építeni. Mi lesz így, kérdezem é n, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a vidék Magyarországával, azzal a vidék Magyarországával, amelyről még kormánypárti kistelepülési polgármesterek is azt mondják, hogy a nagypolitika tulajdonképpen egyfajta matematikai szempontból tud csak rájuk t ekinteni, csak a számok nyelvén tud velük beszélni, és mivel a lakosságnak egy kicsiny hányada él, mondjuk, ezeken a halmozottan hátrányos helyzetű kistelepüléseken, ezért igazándiból nem is hajlandóak ide erőforrásokat összpontosítani, sőt az ilyen mutyik at, az ilyen disznóságokat is elnézik, annak fejében, hogy az önök politikai kiválasztottja a romapolitika oldaláról valamit talán ígérhetett, szavazatokat fog szállítani négy- vagy ötévente, olcsón megvásárolható roma voksokat. Na, ezért mondja azt a Jobb ik, hogy annak ellenére, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, de, tisztelt államtitkár úr, kérdezem azt, hogy mikor látunk már felelősöket, mikor látjuk vagy mikor halljuk azoknak az embereknek a nevét, akik felelősek ezeknek a milliárdoknak az eltapso lásáért. Sok tízezernyi ember reményének az eljátszóiként vettek részt egyébként ebben a gyalázatos játékban ezek az emberek, és ennek ellenére önök nem hajlandóak őket megnevezni, nem hajlandóak őket fülön csípni, és nem hajlandóak politikai felelősségüke t kimondani, holott óriási szükség lett volna ezekre a pénzekre, hiszen ha csak a legfrissebb statisztikai adatokat nézzük, amelyek azt mondják ki, hogy az aktív korú cigány lakosság 39 százaléka rendelkezik csupán állással, és ennek a rétegnek a fele is c sak közmunkával bír, akkor fel kell tenni azt a jogos kérdést, hogy az olyan családokban, ahol se munka, se közmunka, az olyan családokban felnövő gyerekek milyen szocializációs mintákat láthatnak maguk előtt. Pontosan azt a célt szolgálta volna az a fogla lkoztatási szövetkezet, amely csődbe ment, amely romba dőlt, és most kivezetik erre hivatkozva ezt az intézményi formát, pontosan azt a célt szolgálta volna, hogy az ezekben a családokban felcseperedő gyerekek olyan mintát lássanak maguk előtt, amely közel ít a többségi társadalom normáihoz, amely közelít az állam által elvárt normákhoz, illetve amely, mondjuk, megfelel az iskolai elvárásoknak. Pontosan tudják, tisztelt államtitkár úr, hogy ha az úgynevezett elsődleges és másodlagos szocializációs terek közö tt kicsi az átfedés, akkor a
