Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. december 5. hétfő (193. szám) - Heringes Anita (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Miért nem tesznek semmit a térségben élőkért?” címmel - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3280 Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A válasz olyan lesz, mint az ön kérdése: ön mit üzen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egyko ri betegeinek? Ön mit üzen az Országos Gyógyintézeti Központ egykori betegeinek? Ön mit üzen a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet egykori betegeinek? Ön mit üzen az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet egykori betegeinek? Ezek, képviselő asszony, olyan kórházak, amelyeket önök zártak be teljes mértékben és véglegesen, működtek, nagy igény volt a tevékenységükre, és mégis bezárták őket. Amelyeket, mondjuk, a Fővárosi Önkormányzattal, Demszky Gáborral közö sen zártak be, azokat nem is tettem emellé. Ehhez képest mi igyekeztünk nemcsak a nagyvárosokban, hanem a kistelepülésen élő emberek számára is minél jobb minőségű egészségügyi ellátást biztosítani. Például az ön által hozott pincehelyi ellátás ügyében, am ely a Dombóvári Szent Lukács Kórház működtetésében működik most már évek óta. Ennek a telephelynek a fejlesztésére, korszerűsítésére 190 millió forintot fordítottunk. Azzal szemben, ami az önök előbb felsorolt kórházakkal szembeni tevékenysége volt, a bezá rás, mi Pincehelyen igyekeztünk mindenkinek, amit csak lehet, megadni, és ezért 190 millió forint értékű fejlesztést odavinni, pontosan azért, hogy az épület egyik szárnyát teljeskörűen fel lehessen újítani, és ennek következtében az ottani betegek is most már XXI. századi körülmények között tudjanak abban az épületszárnyban gyógyulni, és minden igényt kielégítsenek ott az infrastrukturális körülmények, és mindemellett új eszközök is beszerzésre kerülhessenek. Így a környékbeli lakosság számára járóbetegsz akrendelések közül belgyógyászat, sebészet, szülészet, nőgyógyászat, vérvétel révén továbbra is rendelkezésre állnak ezek a közszolgáltatások, melyek többségén egyébként az országos átlagtól messze elmaradó a betegforgalom, ami ott helyben tapasztalhat ó. Amit lehet, mi szeretnénk a pincehelyieknek is megadni, ellentétben azzal, amit önök műveltek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Viszonválaszra megadom a szót Heringes Anita képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony! HERINGES ANITA ( MSZP ): Tudja, államtitkár úr, a Pincehely környékén élő emberek nem a politikai acsarkodásainkra kíváncsiak, nem az elmúltnyolcévezésre kíváncsiak; arra kíváncsiak, hogy megoldjuke a problémá jukat, fölül tudunke emelkedni pártpolitikai kérdéseken, fölül tudunke emelkedni azon, amin önnek most nem sikerült felülemelkednie. A Pincehely környékén élők azt kérdezik, hogy mégis ők hogy jussanak el reumatológiai szakrendelésre Dombóvárra vagy akár Szekszárdra, ahová beutalják őket. Ez egy egész napos utazgatás. Én értem, hogy eddig az volt a válasz, hogy Tamásiba át tudnak jutni, hiszen az 15 kilométer maximum egyes településekről, de a legtöbbször ez légvonalban 15 kilométer, és sok esetben pinceh elyi átszállással történhet meg. Egy idős ember számára ez majdnem lehetetlen tortúrát jelent. Kérem, lassan itt a karácsony, lépjünk túl a pártpolitikán, fogadja a pincehelyi delegációt a szakállamtitkár úr! Én megadom az elérhetőségeiket, beszéljék meg s zakmai alapon, ha már önnel nem lehetett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg államtitkár urat. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Min isztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha a pincehelyiek szeretnének egy delegációval, az ottani kórházból orvosokkal, vezetőkkel vagy lakosokkal együtt menni, mindig is nyitott kapujuk volt, nem lesz ez másként a k övetkezőkben sem. Viszont akkor, amikor önök is
