Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Napirend utáni felszólaló: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3219 szakmát olyan helyzetbe hozta, hogy már több mint 60féle ilyen emelési metódust ismernek. És itt is szóba került az, amit Rétvári államtitkár úrnak, aki szerencsére még jelen van 34 fideszes, KDNPs képviselő társával együtt, szeretnék újra észrevételezni, ugyanis nem értette az egyik előző képviselői felszólalásban, hogy hogyan igazodunk mi az OECDkimutatásaihoz. Elmondanám itt is, hogy az OECD szerint is a Magyarországon kivetett adóterhek továbbra is jóv al meghaladják az OECDátlagot, főleg az egyedülálló keresők esetében. Ez a mostani tavaszi jelentésben is megtalálható, és itt az adórés elemzésére került sor részletesebben, ami a munkáltatót terhelő összes költség és a munkavállaló által kézhez kapott ö sszeg különbségét fejezi ki, mégpedig az előbbi százalékában, és itt jegyeztem meg a korábbi vitában azt is, hogy főleg az egyedülálló keresők tekintetében elképesztő rés és elképesztő szakadék tátong az OECDátlag és a magyar között, sajnos a magyar kárár a. Nálunk a 36,5 százalékos átlaggal szemben 45,7 százalékos adórésről beszélhetünk, tehát Magyarországon nemcsak a kétkeresős, kétgyermekes családokat terhelik indokolatlan módon, hanem bizony az egyedülálló keresők esetében is brutális adóterheknek vanna k kitéve azok, akik boldogulni próbálnak a munkaerőpiacon. Ezt fejtettük ki a korábbi vitában is. Remélem, így már érthetővé válik. Ugyanakkor azt is el kell hogy mondjuk, hogy ez még csak a dolog egyik oldala, hiszen a jövedelmek adóterhelése mellett, ame llett, hogy a minimálbér esetében nem sikerült elérni azt, hogy adómentes legyen ez az elérhető juttatási forma, amellett még a szegények adójaként elkeresztelt, brutális, uniós rekorder 27 százalékos áfa is terheli nemcsak a családokat, és nemcsak az alap vető fogyasztási cikkek esetében igaz ez, de bizony demográfiai fordulatot várnak el egy olyan, önök által kialakított környezetben, ahol a gyermeknevelési cikkek egészére vonatkozó módon is igaz az, hogy egész Európában itt terhelik a legbrutálisabb adóté tellel a gyermeknevelési cikkeket. Eközben, ha már a nyugdíjkérdéskör is szóba került, akkor el kell hogy mondjuk, hogy ez az a kormány, amely tevőlegesen hozzájárul ahhoz, hogy 2022ig fokozatosan emelkedik a nyugdíjkorhatár, a korábbi 62ről 65 évre, és már úgynevezett szakmai berkekben kezdik trenírozni a közvéleményt arra, hogy a nyugdíjkorhatáremelés mértéke tovább folytatódhat, egyfajta alapnyugdíj bevezetésére lehet számítani, tehát próbálják hozzáedzeni a társadalmat, a közvéleményt ahhoz, hogy tov ábbi megszorításokat vigyenek keresztül ezen a rendszeren. És említettük a mai nap során azt a legbrutálisabb jelenséget, ennek is két pontját, amelynek megoldatlansága esetén nem lehet elhárítani egy társadalmiszociális katasztrófát Magyarországon; jelen esetben nem a devizahitelesek helyzetéről beszélünk, hiszen ezt részletesen taglaltuk több felszólalásban. De két olyan tényezőről kell beszélnünk, ami elképesztő problémákat és bajokat rejthet magában. Az egyik az, hogy mintegy 800 ezer olyan honfitársun k ismeretes, akik a jelenlegi szabályok szerint semmiféle nyugdíjjogosultságot nem képesek, nem tudnak szerezni majd, vagyis idős korukban szinte kizárólag az úgynevezett időskorúak járadékára lennének kárhoztatva, erre szorulnának. Ugyanakkor ebből megéln i, ebből talpon maradni a jelenkori Magyarországon is lehetetlen, a későbbi Magyarországon pedig vélhetően még nehezebb lesz. Mindemellett pedig szóba került a mai vita során is a Ratkókorosztály tagjainak azon jelentős része, aki kényszervállalkozóként v agy minimálbérre bejelentve vagy nem tisztességes módon bejelentve kellett hogy dolgozzon a nyugdíjkorhatárig, és ezen személyek mérhető, jelentős része adott esetben a 100 eurónak megfelelő nyugdíjösszeget sem fogja tudni majd megkapni. Tehát nyilvánvaló módon ez az összeg sem lehet elég a talpon maradáshoz, éppen ezért a Jobbik elkötelezett abban, hogy miközben a nyugdíjrendszer által folyósított összegek értékét megtartsa, a nemzetgazdaság tortájának méretét kell növelni aktív gazdasági beavatkozással, s aját lábra állással, termelést támogató adórendszerrel, a multik számára folyósított kedvezmények felülvizsgálatával és új stratégiai szerződések kötésével immáron nem a multinacionális hálózatok tagjaival, hanem a
