Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3068 pedagóguséletpályamodellről szóló fejezetében megfogalmazza - ez még nem Németh László, hanem a törvény - az elhivatottságra épülő, a pedagógiai munkához és az élet kérdéseihez értő módon, kreatívan viszon yuló, önálló döntéseket hozni tudó és ezért felelősséget vállaló pedagógusszerepeket. Kiszámíthatóvá és magasabb követelmény mellett, jóval magasabb bérezésűbe teszi az életpályát. Ez a törvény és az életpályamodell célja. Németh Lászlóhoz kanyarodok, aki azt mondja: „Az óvodai csoportszobában, az iskolai tantermekben, mindenütt a tanár fontosabb, mint a tananyag. Az iskolát nem az élet tornatermének tekintjük, hanem az egész élet tervszerűen sűrített másának, ahol a tanuló életfokonként és rendezve kapja m indazt, ami odakint kaotikusan veszi körül.” A mi dolgunk ennek a rendezésnek a megteremtése, hogy a gyerek, a fiatal az állapotának megfelelően fejlődhessen. Ahhoz, hogy a tanárok ehhez a feladathoz mindannyian, mindenütt méltóvá válhassanak, szükség van az életpályamodellre. Ezt sem kérdőjelezte meg senki. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK : Most megadom a szót Dúró Dórának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A konkrét szakmai kérdések áttekintésén túl érdemes talán azzal kezdeni, hogy az oktatás milyen helyet foglal el a magyar politikai közéletben, a magyar kormányzati struktúrában, és mennyire tekinti fontos területnek az oktatást a kormányzat, az oktatásirányítás. Az oktatásnak 2010 óta nincs önálló minisztériuma. Miközben például Miniszterelnökség és propagandaminisztérium is van, sem az oktatás, sem az egészségügy nem került olyan megbecsülésre a kormányzat részéről, hogy önálló minisztériumból irányítsák azt. Ez az egyik nagyon fontos jelzés. A másik nagyon fontos jelzés, hogy az OECDországok közül 2013ban a 29 tagország közül az oktatásra fordított GDParányos költségekben a 29 országból a 29. helyet sik erült megszereznünk. Magyarországon soha nem volt olyan kormányzat, amelynek idején az OECDországok közül mi költünk a legkevesebbet oktatásra. 2013ban élte meg Magyarország azt a szégyent, hogy ez a kormányzat a 29 ország közül a legkevésbé tartotta fon tos területnek az oktatás területét. (10.30) Ha megnézzük azt, hogy a szakmához hogyan viszonyultak és az egyeztetéseket hogyan kezdték meg, azért az egy nagyon lényeges kérdés és nagyon lényeges körülmény, hogy önö k akkor kezdtek el a szakmával beszélni, szóba állni, amikor már tarthatatlan volt a helyzet, mert nem az történt, hogy 2011ben az új köznevelési törvényt megelőzően lefolytatták volna ezeket az egyeztetéseket és ezután alakítják át a rendszert, a fenntar tást, a tankönyvpiacot, a mindennapos testnevelést, hit- és erkölcstant, egész napos iskolát, hanem a saját maguk feje után menve, se hall, se lát Dömötörként (Derültség.) , szemellenzősként végigcsinálták az egész… (Dömötör Csaba felé:) Elnézést, államtitk ár úr. Végigcsinálták az egész átalakítást. Majd ezt követően, miután látták, hogy az önök tevékenységének az lett az eredménye, hogy a szakma az utcán tüntet, hozták létre az érdekegyeztetés intézményesített formáit. Ez nagyon lényeges, és nagyon mutatja, hogy milyen a hozzáállása a kormányzatnak az oktatáspolitikához, a szakma résztvevőihez. Hiller István utalt Lázár Jánosnak arra a megnyilvánulására, miszerint az egyházi iskolák jelentik az oktatás legfontosabb szereplőit. Ez az én értelmezésemben egy na gyon súlyos kritika az elmúlt hat év oktatáspolitikájára vonatkozóan, mert ha az állam sikeres lett volna, az állami oktatáspolitika sikeres lett volna az elmúlt hat évben, akkor az állami iskolák lennének a legfontosabb szereplők, és ott kapnák meg a gyer ekek azokat a nevelési és tudásbeli képességeket, készségeket, amelyeket ezek szerint a kormány egyik minisztere szerint sem kapnak meg. Tehát önmagában mutatja az oktatáspolitika sikertelenségét ez az egy kijelentése az egyik miniszterüknek.