Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 29. kedd (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatás helyzetéről? című politikai vita - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3063 Például azt hallom ma reggel, nem a kormányuk, hanem a pártjuk, a Fidesz szóvivőjétől, ezt szeretném idézni: „Ma viszont az oktatásban nyugalom van. A pedagógusok megbecsültek. A gyerekek egyre inkább versenyképes tudást szereznek, ezért kérdéses, hogy vane alapja a keddi oktatási vit anapnak.” (Dr. Varga László: Melyik országban?) Szép lassan már csak fel kéne állni és ütemes tapssal köszönteni ezt a bejelentést, ami mégiscsak előhírnöke volt a mai napnak. Ha azonban már a kormányzó többség is ilyen szép számmal megjelent, ugyan néhány perccel ezelőtt még valamivel kevesebben voltak, mint az ellenzék, ez a jövőt jól mutatja (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiban. - L. Simon László: Csak szeretnéd!) , de mégiscsak szeretnék komoly témákról és irányokról beszélni, arra kérve önöket, ho gy ebben az általunk kezdeményezett vitában érdemi módon vegyenek részt. Az elkövetkező órákban próbáljuk a magyarországi oktatás ügyéről a vitákat, a nézetek különbözőségének összeütközését úgy produkálni, hogy ez az oktatás ügyét előbbre vigye. Ezért én szeretnék ezekről az irányokról, trendekről és tendenciákról beszélni, szeretnék arról a profilról beszélni, amit meglátásom szerint önök az oktatásban képviselnek. Szeretnék arról a finanszírozási helyzetről beszélni, amiről az előbb szép, ám hamis szavak at hallottunk, a foglalkoztatás kérdéséről az oktatáson, ezen belül a közoktatáson belül, és utána azokat az ajánlatokat megtenni, amelyeket az MSZP képvisel, és amelyek meggondolására kérem önöket - 2018 után már, remélem, nem. (10.00) Először is, önök é veken keresztül, az elmúlt fél évtizeden belül tagadták, hogy a korábbi önkormányzati fenntartású intézmények teljes államosítása fog megtörténni. Ebben a Házban, itt a teljes nyilvánosság előtt, számos vitán, tévékben, rádiókban, interpellációkra válaszol va kategorikusan kijelentették, hogy nem igaz, hogy államosítás történik a 2011. évi, a köznevelésről elnevezett gyalázatos törvény értelmében, hanem egész egyszerűen egy olyan lépés, ami az addigi szétszórtnak nevezett oktatási szerkezetet összébb hozza. Ehhez képest 2017. január 1jétől az államosítás utolsó lépcsőjén is fellépnek: elszakítják az oktatási intézményeket a fenntartó önkormányzattól, a helyi közösségektől, az utolsó összekötőkapcsot is ezzel szétverve, teljes és totális államosítást hajtanak végre, és nemcsak infrastrukturálisan, hiszen az önkormányzatok által számos esetben felújított épületet is elveszik most, hanem a tankönyvpiactól kezdődően az oktatás és nevelés minden részletéig egy és kizárólag egy hatalmi érdek megnyilvánulását hajtjá k végre a magyar közoktatás egészében. Ehhez képest tűnhetett érdekesnek és felvetésben is meggondolandónak mindaz, amit a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a közelmúltban tett, miszerinti megállapítás alapján úgy gondolja, hogy az oktatás, a közok tatás legértékesebb részei az egyházi iskolák. Azt javaslom, bár többen csodálkozásuknak adtak hangot, mások megdöbbentek, hogy vitassuk meg részletesebben ezt a kérdést. Én egyáltalán nem voltam meglepve, teljesen logikusnak tartom azt a kijelentést, amel yet a miniszter úr tett, annak ismeretében, hogy egyébként milyen utat követnek. Azt állítom önöknek, ahogy eddig tagadták, hogy önök a magyar közoktatás teljességét államosítják, már úgy gondolom, az önkormányzati teljességét államosítják, most nem készül nek másra, mint hogy az államosított oktatás jelentős részét az egyházak fenntartásába fogják adni, így annak az előkészítése történt egy politikai kijelentéssel, amit önök a korábbiakban tagadtak. A helyzet az, hogy erről az ügyről a Magyar Országgyűlésbe n durván 120 évvel ezelőtt jelentős vita folyt már, aminek eredményeként a polgári állam egyik alapja, az állam és egyház szétválasztása megtörtént. Úgy gondolom, ez a kijelentés nem egyszerűen az oktatásügyre vonatkozik. Önök azt fontolgatják, hogy a 120 évvel ezelőtti alapokat megváltoztatják, az állam és egyház viszonyát kívánják újraszabályozni, még akkor is, ha néhány képviselőjük erről nem tud, de az államosításról sem tudtak kezdetben, aztán mégis megcsinálták. Nem mintha a történelem tapasztalata bá rmit is mondana, de azért elevenítsük fel azt a bizonyos 120 évvel ezelőtti vitát, az úgynevezett egyházpolitikai reformokat, amelyeknek élén gróf Csáky
