Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - Napirend utáni felszólaló: - ELNÖK: - DR. RÁKOSSY BALÁZS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
3042 Nekem a napokban volt alkalmam a még élő túlélőkkel találkozni. Nagyon felemelő és nagyon hálás érzés volt, hogy egyedüli magyar képviselőként tolmácsolhattam a magyar nemzet szeretetét és háláját azért a s zolidaritásért és azért a kiállásért, amelyet 1956. november 18án a bydgoszczi emberek a magyar forradalmárok és a magyar szabadságharc mellett tettek. Én akkor ott megígértem a jelenlévőknek - erről még Magyarországon sem nagyon tudnak, ha egyáltalán van , aki tud róla, és egyébként Lengyelországban sincs még olyan szinten elterjedve ez az esemény, amelynek egyébként méltó helye kellene hogy legyen mind a magyar, mind a lengyel tankönyvekben , hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a magyar tá rsadalom is értesüljön arról, hogy ebben a városban mi is történt 60 évvel ezelőtt, és ha valaki arra jár, akkor adózzon kellő alázattal és áldozattal azon város lakói előtt, akik 60 évvel ezelőtt ilyen kockázatot és ilyen büntetést vállalva kiálltak a mag yar szabadságharc mellett. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rákossy Balázs államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a kormány képviseletében. Pa rancsoljon, államtitkár úr! DR. RÁKOSSY BALÁZS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A lengyelmagyar barátság és testvéri összetartozás régóta legendás. Különösképpen kitűnik ez nemzeti ünnepeink időszakában, amikor kölcsönösen tart a két nép megemlékezéseket egymás ünnepein, illetve vesznek részt egymás megemlékezésein. Különösen igaz ez úgy, hogy nemcsak a megemlékezésben támogatjuk egymást, hanem a történelem során tettekkel i s bizonyítottuk az évezredes barátságot, segítséget nyújtottunk egymásnak a szükségben, hiszen a barátság alapja, hogy a felek számíthatnak egymásra. Akkor például, amikor lengyel hadvezérek álltak az 184849es forradalmunk és szabadságharcunk oldalára, s őt időnként élére, és akkor is, amikor Magyarország 1939ben befogadta a háború és a megszállás elől menekülő lengyeleket. 1956ban is hasonló volt a helyzet, sőt ekkor kölcsönösen is támogatta egymást lengyel és magyar. Viszonylag, bár nem eléggé közismer t, hogy az 1956os forradalmunk is a lengyelek Poznańból indult felkelése melletti szolidaritási tüntetésből bontakozott ki. Lengyel testvéreink pedig ezután anyagi eszközökkel is támogatták forradalmunkat és szabadságharcunkat. A Vörö skereszten keresztül élelmiszert, gyógyszert, kötszert, vért, illetve vérplazmát küldtek Magyarországra. Csak hogy még jobban érzékeltessük az áldozatkészségüket: akkoriban átlagosan 33,5 óráig tartott egy véradás, és volt, aki éjjel 2re kapott időpontot . A forradalom kezdeti időszakában, illetve november 4e környékén ez a lengyel vér számos magyar sebesült életét mentette meg, és ezt mi megjegyezzük Magyarországon. Másik nagy jelenségei ennek a segélyakciósorozatnak a spontán utcai gyűjtések voltak. De az ő részükről sem maradtak el a szimpátiatüntetések. A wrocławi városháza tornyára például magyar zászlót húztak fel. A haditengerészet egyik egysége 1956. október 30ai, az állampártnak címzett követeléseibe is belefoglalta a magyar forradalom ügyét, mo ndván: „Ki a szovjetekkel, szabadságot Lengyelországnak és Magyarországnak!” Az utcákon a könnyező galamb mint az eltiport magyar forradalom jelképe számos helyen megjelent, a transzparenseken a Magyarország felé kapkodó, vörös csillagos, véres kéz is isme rt motívummá vált. Olsztynban október 30án egyetemisták kezdeményezésére tízezer ember vonult utcára magyar és lengyel zászlókkal, a Vörös Hadsereg terét pedig önhatalmúlag átnevezték Magyar felkelők terévé. Ezt az államhatalom később sem merte visszaneve zni, így végül 1957ben Bem József tér lett belőle. Krakkóban a szovjetek bevonulásának másnapján néma tüntetéssel tiltakoztak ezrek, pirosfehérzöld trikolórral borítva az ismeretlen katona sírját. Az utolsó tömegtüntetésre december
