Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3023 Ugyanakkor azt merjük ígérni, hogy a lehető legegyszerűbb eljárásrendeket dolgozzuk ki és finomhangoljuk, amennyiben szükséges. Azt azonban tud ni kell, hogy alapvetően a keretet, a feltételrendszert, mivel európai uniós támogatásokról van szó, mégiscsak az Európai Bizottság határozza meg. Ehhez a magyar jogszabályokat igyekeztünk úgy igazítani, hogy egy sokkal rugalmasabb, sokkal hatékonyabb és e gy egyszerűbben, de mégis minőségi pályázatokkal jól hozzáférhető forrásokat hirdessünk meg. Azt gondoljuk a visszajelzések alapján is, hogy ezt az elmúlt időszakban nagyjából sikerült is teljesítenünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti soro kból.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Mesterházy Attila képviselő úr, MSZPképviselőcsoport. Képviselő úr, öné a szó. MESTERHÁZY ATTILA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nag yon sok aspektusból közelítették meg a képviselők ezt a mai vitanapot, illetőleg annak a témáját. Én talán most kevésbé a kritikára összpontosítanék, hanem sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unióban azok az országok voltak s ikeresek ezeknek az európai uniós forrásoknak a felhasználásában, ahol valamilyenfajta politikai konszenzus övezte ezeket az elképzeléseket és terveket. (21.10) Volt olyan ország, ahol hosszú időn keresztü l ilyen politikai konszenzus nem tudott kialakulni, és ez meg is mutatkozott ezen országok fejlődési potenciáljában. Ilyen országként szokták említeni például Írországot. Aztán amikor a politika rájött arra, hogy ezek egyszeri, meg nem ismételhető lehetősé gek Magyarország számára, és így is közelített hozzá a politika, tehát egyfajta nemzeti minimumot vagy egy nemzeti konszenzust lehetett teremteni az ország fejlesztési forrásai környékén, akkor természetesen sokkal nagyobb hatékonyságot, sokkal jobb eredmé nyeket érhettek el vagy értek el ezen országok. Tehát én a magam részéről azt kívánom a magyar politikai életnek, hogy valamilyen formában ezeknek a forrásoknak a felhasználását próbáljuk kivonni a pártpolitikai csatározások össztüzéből. Természetesen ebbe n a kormánynak van első helyen fontos felelőssége és feladata. Én alapvetően azt gondolom, hogy ebben a 20142020as időszakban az a kormányzati célkitűzés, hogy nagyobb százalékban költsünk gazdaságfejlesztési forrásokra, szerintem egy helyes célkitűzés, hogy a kormányzati cél 60 százalék. Nem biztos, hogy ez a százalék talán pontosan elérhető, de mindettől függetlenül fontos, hogy olyan fejlesztésekre költsön Magyarország, ami után majd hasznosul is ez a forrás. Tehát sokszor szokták említeni, hogy számos olyan dologra lehetett költeni korábban, amik nem produktív felhasználások voltak. Parragh Lászlótól hallottam, hogy a ravatalozókra hivatkozott, hogy azokat is lehetett fejleszteni. Hozzáteszem, biztos ez is egy fontos cél, hiszen abban a közösségben val ószínűleg az egy probléma, és ezért talán ez is egy helyes hasznosulása a forrásnak, de tény és való, hogy akkor hasznosul ennél még jobban a forrás, ha aztán utána újabb és újabb multiplikáló hatása tud lenni. Tehát szerintem a cél helyes, hogy minél több gazdaságélénkítésre, minél több gazdaságfejlesztésre fordítsuk ezeket a forrásokat. Szokták mondani, hogy nagyon fontos, hogy mennyi pénzt kapunk, de rögtön a második legfontosabb kérdés, hogy és ezt milyen hatékonysággal, hogyan költjük el, az legalább e nnyire fontos. Azt látom a statisztikákból, hogy durván 3035 százaléka veszteséges azoknak a cégeknek, amelyek európai uniós forrásokat használnak fel, és nagyjából 54 ezer olyan cégről beszélt a miniszter úr, amely tulajdonképpen ezekből az EUs források ból tartja fenn magát. Megfogalmazta egy konferencián a miniszter úr azt, hogy a cél az, hogy minél inkább olyan helyekre kerüljenek ezek a források, egyrészt ne csak a nagyvállalatokhoz, hanem a kis- és középvállalkozói szektorhoz, ami helyes célkitűzés, de hogy leginkább azokhoz jussanak ezek a források, amely cégek fejlődőképesek.
