Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
3003 minden évben összehasonlítja az egyes országoknak az oktatási kiadásait. Ha megnézem, hogy Hollandia GDParányosan mennyit fordított 2012ben oktatásra, és mit mond erről az Európai Unió, akkor az 5,5 százalék; ez lecsökkent 5,4 százalékra Hollandiában 2015re, tehát h árom év alatt 5,5ről 5,4re csökkent. (19.40) Magyarország ugyanebben az időszakban GDParányosan 4,7ről 5,2re vitte föl az oktatásra fordított kiadásait. Tehát míg korábban jóval nagyobb különbség volt, most GDParányosan már csak 0,2 százalékos külö nbség van Hollandia és Magyarország oktatási kiadásai között. Természetesen egy holland iskolai infrastruktúra nyilván más, mint egy magyar iskolai infrastruktúra. Ebben azért közrejátszott az, hogy náluk nem volt 40 év kommunizmus, és utána (Korózs Lajos közbeszólása.) is stabilabb állapotok voltak; de önök szeretik lefitymálni a magyar emberek teljesítményét, szeretik lefitymálni a magyar költségvetés kiadásait. De itt azért nem kétszeres, hanem csak 0,2 százaléknyi különbség van, de szerencsére a miénk f elfelé megy, és sajnos a hollandoké lefelé. Bízunk benne, hogy továbbra is olyan kormánya lesz Magyarországnak, a FideszKDNPkormány, amelyik nem csökkenti, hanem növeli az oktatási kiadásokat. A tények ezen a téren is cáfolták önt ebben az esetben, képvi selő úr. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Vantara Gyula: Nem először!) ELNÖK : Csepreghy Nándor államtitkár úrnak adom meg a szót. CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy három gondolat erejéig csatlakozzam az ön által elmondottakhoz. Egyrészt én tudom, hogy az ellenzék szemében az OLAF úgy kerül forgatásra, mint valami bunkósbot a farsangon vagy a búcsúban. Szeretném ezt megjegye zni, és lényegében az OLAF főigazgatója volt, aki ennek a bizonyságát adta egy tavaly decemberi budapesti konferencián, amikor megkérdeztem tőle azt, hogy mi van a számtalan vagy a jelentősen magasabb számú OLAFvizsgálatok hátterében. Erre egyértelmű volt az igazgató úr válasza, hogy sokkal több feljelentés érkezik Magyarországra. Arra a kérdésre nem tudott természetesen válaszolni, hogy név szerint kik teszik ezt, de mi tudjuk ezt, mert a magyar ellenzék számtalan tagja, többek között az ön volt képviselő társa, Jávor Benedek képviselő úr, rendszeres feljelentője az OLAFnál Magyarországnak… (Sallai R. Benedek jelzésére:) Bocsánat, akkor LMPs párttársaként működött itt a Magyar Országgyűlésben. Számtalan alkalommal jelenti fel a hazáját, annak ellenére, ho gy ezek a feljelentések rendre megbuknak. Tehát ebből fakadóan az OLAFvizsgálatok számából nem vonnék le túl nagy következtetést. De abban egyetértek önnel, hogy a pályázatírói, projektmenedzsment érdekkör egy nagyon komoly érdekkör volt, amelyik az európ ai uniós források felhasználásában igenis a korrupció egyik központi szereplője volt. Nemcsak mint projektmenedzsment és mint kijáróemberek voltak jelen ebben a rendszerben, hanem külső, kiszervezett pályázatértékelőként. Mit ad isten, mindig megtaláltuk u gyanazokat az összefonódásokat, amikor a pályázati értékelők tulajdonosi hátterét néztük, meg amikor a kijárószervezetekét. A 20142020as rendszerre, minden kormányzati törekvés ellenére is, teljesen nullára csökkenteni ezeknek a szerepét nem sikerült. Am it el tudtunk érni, az az, hogy maximáltuk azt az összeget, amit egy pályázó az európai uniós vagy a költségvetési forrásokra elszámolva ezekre a szolgáltatásokra el tud költeni. Erre minden, úgynevezett soft szolgáltatást figyelembe véve, amiben benne van a projektmenedzsment költsége, a jogi, a közbeszerzési tanácsadás meg egyebek, maximálisan a projekt összköltségének 12,5 százalékát használhatja. Ez még mindig egy nagyon magas szám, de már jóval lejjebb van annál az
