Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2939 meg, hogy a pályázat benyújtásától vagy netán a pályázat szá ndékától egy vállalkozó hány nap alatt jut el odáig, hogy az első számlára pénzt kapjon, ez 20072014 között 400 és 600 nap között volt - tehát az ötlettől a megvalósulásig eltelt 400600 nap , most ez, ha 150200 nap alatt van, akkor már jól dolgoztunk. De azt világosan kell látni, hogy ez a bürokratikus halmazrendszer, ami létrejött, jelentősen megnehezíti a pénz kifizetését és a kereteket. Mi az állam érdeke, mi a gazdaság érdeke? Először az volt a gazdaság érdeke, hogy legyen végre úgymond a közkomprom isszumnak megfelelő normális célja az európai uniós pénzek kifizetésének. Mi lehetett ez? Én ebben a parlamentben a parlamenti viták során soha nem kaptam arra kritikát, és soha nem is illette nagy kritikával senki, hogy a magyar kormány azt mondta, hogy a forrás 60 százalékát gazdaságfejlesztésre kell költeni. Tehát ami jön az Európai Uniótól, ez 7800 milliárd forint 20142020 között, EUs agrártámogatások nélkül, ennek az összegnek a 60 százalékát kell kifizetni gazdaságfejlesztésre. Ez korábban 1416 szá zalék volt. Tehát 20072013ban 1416 százalék ment gazdaságfejlesztésre, most a cél az, hogy 60 százalék menjen gazdaságfejlesztésre. A sajtóban megjelent egy értékelés, hogy az EUs források 50 százaléka megy gazdaságfejlesztésre. A 1415 százalékhoz kép est ez is óriási eredmény, de amire szerződést kötöttünk, az, hogy minden elköltött eurónak… - minden száz euróból 60 euró gazdaságfejlesztésre megy közvetlenül. Ennek van egy kerete is egyébként, hozzáteszem. Most a számok, amiket fogok mondani, önerővel értendők, hiszen a magyar állam minden EUs forráshoz az adófizetők pénzéből hozzátesz. Humán fejlesztésre, ami az Emberi Erőforrások Minisztériumánál van, 986 milliárd forintnyi, 310 forintos euróval számolt keret áll rendelkezésre, november 21én 527 mil liárd forintot hirdetett meg ebből a tárca. Ez a 986 milliárd forint jóval kevesebb, mint ami a 20072013 közötti időszakban rendelkezésre állt. Ez azért van így, mert a gazdaságfejlesztésbe közvetlenül az Európai Unió nem érti bele, mondjuk, az oktatásra vagy az egészségügyre költött kasszát. Tehát az oktatásra és az egészségügyre fordítható európai uniós források aránya jelentős mértékben változott. Gazdaságfejlesztésre van 2500 milliárd forint, 2549 milliárd, amiből 1674 milliárdot megnyitott a gazdasági minisztérium. Itt nyilvánvalóan a pénz közvetlenül a kis- és középvállalkozói szektorhoz kell menjen. Az egy nagyon fontos adat 20072013 között, hogy először is a 14 százaléknyi - ami az összkasszához képest nem túl nagy összeg - gazdaságfejlesztésnek a döntő része nagyvállalatokhoz került, a nagyvállalatok 66 százaléka meg külföldi vállalat volt. Tehát nemcsak arról volt szó, hogy kevés volt gazdaságfejlesztésre, hanem az a kevés a nagyvállalatokhoz került, a nagyvállalatok pedig külföldi kézben volta k; miközben Lengyelországban ez teljesen másképpen történt, teszem hozzá. Lengyelországban már 20072013 között is a nemzeti tulajdonban lévő kkvt támogatták. Az egy óriási vita, és a magyar gazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a magyar kkv alkalmase ennyi pénz fogadására ilyen rövid idő alatt, mert az idő ellenünk dolgozik. Erről is majd néhány mondatot fogok szólni, hogy mi a kormány ambíciója, amit már többször megbeszéltünk. (14.50) Közlekedésfejlesztésre 1216 milliárd jut, környezet- és energeti kai fejlesztésre 1161. Ez jóval kevesebb, mint a korábbi 9200 milliárd. A korábbi 9200 milliárdból az én számításaim szerint 4500 milliárd ment infrastruktúrafejlesztésre. Ez természetesen azt eredményezte, hogy kockázat nélkül állíthatjuk azt, hogy ma Ma gyarország a kohéziós országok közül a legfejlettebb infrastruktúrával rendelkező ország, ami a közinfrastruktúrát illeti. Ez illeti az autópályákat, illeti az ivóvízhálózatot, a szennyvízhálózatot. Ebben mi megelőzzük akár a V4országokat is. Mindenki tap asztalhatja az autópályahálózatot például. Hogy ez megtérülő beruházáse, hogy ez most a ciklus lezárása után gazdasági előnyre fordíthatóe, hogy vane olyan beruházó, aki azért jön Magyarországra, mert itt jobb az infrastruktúra, mint KözépEurópában ált alában, ennek a megítélése is egy fontos kérdés.
