Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 28. hétfő (191. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
2877 DR. SZÉL BERNADETT ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormány! Májusban már Románia is ratifi kálta az Európai Tanács nők elleni és családon belüli erőszak elleni hatékony fellépéséről szóló egyezményét. A magyar kormány ezzel szemben sajnos évek óta nem hajlandó megtenni ezt a lépést, miközben előszeretettel mutogat a ratifikációt halogató országo kra, mondván, hogy önök még időben vannak; csakhogy erről szó nincs. Magyarországon, minden bizonnyal önök is tudják, rendkívül súlyos a helyzet. Csak az elmúlt két hétben kettő halálos áldozatról számolt be a magyar sajtó: egy budapesti és egy borsodi fér fi brutálisan megölte az élettársát. Magyarországon átlagosan hetente szed halálos áldozatot a családon belüli és a nők elleni erőszak, és több százezer azoknak a nőknek a száma, akik erőszakos kapcsolatban élnek. A Belügyminisztérium legutóbbi, kérésünkre közölt adatai szerint egy év alatt, tehát 2014ről 2015re másfélszeresére nőtt a nők elleni szexuális erőszak eseteinek a száma. Emellett duplájára nőtt a kapcsolati erőszak miatt indított eljárások száma, 2014ben 329 volt ez a szám, egy évvel később en nek több mint duplája: 670. Egyszerűen nincs mentsége a magyar kormánynak arra, hogy nem támogatja a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelmet átfogóan kezelő isztambuli egyezménynek a végrehajtását. A mentegetőzésük addig fajult, hogy nemré g azt mondták: nem egyezményre van szüksége az áldozatoknak, hanem segítségre. Ez a legbrutálisabb demagógia, amit mondani lehet, ugyanis az isztambuli egyezmény ratifikálásával pontosan ez történne meg: az arra kötelezné önöket, hogy jelentős forrásokat s zánjanak a nők elleni erőszaknak a megelőzésére, illetve az áldozatoknak a segítésére, mindenkinek a felkészítésére, aki találkozik az áldozatokkal, és nem tudnák megúszni mindezt ilyen válaszokkal. Az egyezmény végrehajtásával ugyanis minden létező csator nán megindulna a prevenció, vagyis a megelőzés, a szemléletformálás, a szakemberképzés, az áldozatsegítés. Többé nem hivatkozhatna a kormány - és most pár idézet következik a magyar kormánytól - a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembevételére, va gy éppen a krízisközpontok férőhelyeinek - idézem - lehetőség szerint a szükségletekhez mérten való növelésére, és nem lenne elég azt mondani, hogy, idézem: törekedni kell az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek képzésének folyamatos biztosítására. Egy politikus szerintem akkor beszél így, amikor meg akar úszni valamit. Költségvetési lehetőségekről beszélnek, miközben mindenki tudja, hogy miket el nem költenek a magyar költségvetésből teljesen fölösleges dolgokra; „lehetőséghez mérten”; azt mondják, hogy „törekedni kell”. Nem erről van szó. Ha önök ratifikálnák az isztambuli egyezményt, többé nem lehetne forráshiányra hivatkozni. Én egyre inkább azt gondolom, hogy önök nem úgy vagy nem annyit akarnak tenni az erőszak ellen, ahogy vagy amilyen mértékbe n azt az isztambuli egyezmény előírja. Ezért halogatják a ratifikációt, pedig önök is pontosan tudják, hogy Magyarországon igen gyenge lábakon áll a prevenció, az áldozatvédelem, de még az elkövetőknek a felelősségre vonása is. Mindannyian tudjuk, hogy szó rványosak az iskolai prevenciós programok, volt olyan, ami meg kifejezetten rosszul sikerült, a rendőrök, a gyermekvédelemben dolgozók, az orvosok, a bírák, az ügyészek nem kapnak rendszeres képzéseket, rákérdeztünk, pontosan tudom, hogy nem kapják meg. A szükséges krízisférőhelyeknek csak az egytizede áll rendelkezésre, és sajnos nem hatékony a rendőri fellépés sem. Gyakori az áldozathibáztatás a hatóságok részéről - talán sokan emlékezünk a „Tehetsz róla, tehetsz ellene!” címmel futott pécsi rendőrségi vi deókra; ez, azt gondolom, egy teljes félreértése volt a problémának. A nemrégiben folytatott plakátkampánnyal sajnos a kormány azt is megmutatta, hogy csak akkor és csak olyan mértékig érdekli a nők elleni erőszak és a bántalmazott nők sorsa, amíg attól po litikai hasznot remélhetnek. Gyakorlatilag azt láttuk, és ez a plakátkampány erről szólt, hogy a nők
