Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
2826 adóztatja meg a létminimum alatti jövedelmeket, és amiben mindenki a teherbíró képessége szerint veszi ki a részét a közterhek viseléséből. (21.10) A mostani bérmegállapodás szerinti járulékcsökkentés százalékonként körülbelül 90 milliárd forintjába fog kerülni a költségvetésnek, azaz 5 százalékpontos mu nkáltatóijárulékcsökkentés körülbelül 450 milliárd forintba. Ha ehhez hozzávesszük a körülbelül 145, 160, 170 milliárd forintos társaságiadókiesést, akkor azt láthatjuk, hogy ez több mint 600 milliárd forintos bevételkiesés lesz a költségvetésnek. Úgy go ndoljuk, hogy ezt lehetett volna az igazságos többkulcsos adó bevezetésére is fordítani, és akkor többen nagyobb béremelésben részesülhettek volna úgy, hogy a kis- és középvállalkozások terhei nem emelkedtek volna. Csak a többkulcsos adó mellett lehetett v olna olyan béremelést is adni, ami a legkisebb bér szintjén és a magasabb bérkategóriákban is jelentősen emelte volna a béreket. Az LMP többkulcsos adórendszere és járulékcsökkentésre tett javaslata radikális adócsökkentést jelentett volna a most agyonadóz tatott átlag- vagy az átlag alatti keresetűeknél, a munkáltatói helyett a munkavállalói járulékok csökkentése pedig automatikus béremelést jelentett volna a minimálbérek esetén is. Tisztelt Ház! Az LMP 01224 kulcsos progresszív adórendszert vezetne be. A minimálbér szintjéig adómentessé válna a bér, a munkavállalói járulékok pedig 6,5 százalékkal csökkennének. Ezt már elmondtuk néhányszor, de még nagyon sokszor el fogjuk mondani. Mindaddig mondjuk, amíg ezt nem fogják megérteni. Ez azt jelentené, hogy a m inimálbér a jövő évi 15 százalék helyett a duplájával, 32 százalékra nőne, ami 11 ezer helyett 23 ezer forinttal emelné a nettó béreket. Az átlagbért keresők adója is csökkenne 15ről 12 százalékra, ami a járulékcsökkentéssel együtt 37 ezer forintos nettó bérnövekedést jelentene. A sávos adózás jellegzetességei miatt pedig - azaz, hogy a magasabb kulcsok csak a jövedelem adott sávhatár fölötti részére vonatkoznak - az alacsonyabb kulcsok még a magasabb jövedelműeknél is hosszan éreztetnék a hatásukat. A két szeres átlagbért keresők bére így 31 ezer forinttal emelkedne. Nagyon remélem, hogy előbbutóbb kormánypárti képviselőtársaim meg fogják érteni, hogy a sávos adózás és a többkulcsos személyijövedelemadórendszer bevezetése nem jelent többletadózást. Önök n agyon szeretik ezt emlegetni. Mi történik? Marad tehát az igazságtalan adórendszer, ami nemzetközi viszonylatban is az egyik legmagasabb adóval sújtja a munkát, miközben nemzetközi viszonylatban az egyik legalacsonyabb adóval sújtja a tőkét. A társasági ny ereségadó csökkentése tényleg adóparadicsommá teszi az országot, és ugyanazt a logikát követi, mint az egykulcsos személyi jövedelemadó. Úgy látjuk, hogy ez egy vérbeli neoliberális lépés, kiszolgáltatja az országot azoknak a transznacionális vállalatoknak , akik kijátsszák egymás ellen az országokat, hogy kevesebb adót fizethessenek, és megfosztja az országot fontos bevételektől, amiből a valódi versenyképességet lehetne fejleszteni. Ez egy igazságtalan kormány, amely igazságtalanul adó ztatja a magyar embereket és a hazai vállalkozásokat. Ha a kormányban lenne erő, akkor szakítana eddigi tévedéseivel, beismerné, hogy van olyan megoldás, ami helyrehozná az elmúlt évek és évtizedek hibáit. Ehhez szakítani kell azzal a neoliberális szemléle tű gazdaságpolitikával, ami a munkát magasan, a tőkét alacsonyan adóztatja, ami nem befektet az ország hosszú távú fejlődését és felzárkózását jelentő oktatásba, képzésbe, egészségügybe, hanem elpazarolja az erőforrásokat. Minden ország, amelyik az elmúlt fél évszázadban jelentős felzárkózást hajtott végre, legyen az keletázsiai, skandináv vagy más térségbeli, egy dolgot biztosan megtett: nagyon nagy mértékben emelte az oktatásra fordított kiadásait, és ebből időszakos válságok esetén sem engedett. Úgy lát juk, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi munkamegosztásba csak mint összeszerelő ország csatlakozzunk be, ahol az emberek alacsony bérekért dolgoznak a futószalag mellett. Ezt a stratégiát fel kell adni, az összeszerelő országnak nincs jövője. Á t kell állni egy olyan fejlődési modellre, ami a magasabb bérekre és a tudásra alapoz. Ennek az eredményességét a skandináv államok már bizonyították. Meg kell kezdeni a váltást a külső függésből a saját
