Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP):
2816 Én nagyon örülök neki, hogy a munkaerőpiacon végre kialakultak olyan folyamatok, hogy a Magyarországon lévő cégek belátták azt, hogy az a kizsákmányolás nem folytatható tovább, amit a magyar munkaerővel csináltak. Az a magyar koncepció, amit Orbán Viktor meghirdetett, hogy Magyarországon gyakorlatilag egy összeszerelő gazdaságot csinálunk, hogy ne kelljen a nyugateurópai cégeknek Kínáig elmenniük, hanem itthon teremtünk olyan feltételeket, mint amik ott vannak, és akkor majd ezek a cégek Magyarországon fognak dolgozni, de egyre inkább tarthatatlanná vált a rendkívül alacsony magyar fizetés. És szeretnék emlékeztetni arra, hogy mondhatnak itt önök akármit, a tények azok té nyek, Magyarországon a nettó átlagkereset 2016 júniusában 551 euró, míg Szlovákiában 708 euró, a cseheknél 793 euró, Ausztriában pedig 2009 euró volt, és nem marad Magyarországon munkaerő, ezek után a cégeknek nyilván nem maradt más választásuk, mint hogy elkezdték megemelni a magyarországi fizetéseket. Amit most önök csinálnak, az nem egy tisztességes hozzáállás, ami arról szól, hogy megemeljük a magyar emberek fizetését, mert tarthatatlan ez az állapot, hanem elindultak piaci folyamatok, és önök fölzárkóz nak ezekhez a piaci folyamatokhoz, mert megkerülhetetlenné váltak ezek a mozgások, és most megpróbálják saját teljesítményként eladni. De ez a fordulat végre bekövetkezett. Ezek után arra szeretném önöket biztatni, hogy egy másik területen is hasonló fordu lat kéne hogy bekövetkezzen, ezért kérném, miután önök vannak kormányon, hogy aktívan járuljanak ehhez hozzá. A magyar vidékről önök ugyanúgy lemondtak, és az ő helyzetük továbbra is ugyanúgy kilátástalan, mint ahogy eddig volt. A magyar vidéken ez a fizet ésemelés olyan nagyon nem fogja megváltoztatni a helyzetet, ugyanis a magyar falvakat továbbra is a kilátástalanság, a bezáró kórházak, a leépülő szolgáltatások jellemzik, röviden összefoglalva a reménytelenség. A falvakban, ha még születnek gyermekek, nek ik nem marad más perspektíva, mint a közmunka, vagy az, hogy elköltözzenek valahova. Ha valahol muszáj valamit tenni, akkor a magyar falvak, a magyar vidék helyzetén muszáj az államnak beavatkozni és ott valamit tennie. Nem folytatható tovább az, hogy egys zerűen olyan közmunkát kínálunk csupán, ami nem értékteremtő munka, ahonnan nem vezet tovább sehova út. A közmunka egy jó kiinduló alap, egy nulladik lépés. De meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy akik boldogulni akarnak a magyar falvakban, akik fi atalok ott akarnak maradni, azoknak legyen továbblépési lehetőség. És miután ma a nagyvárosi cégekbe nem találnak munkaerőt, ezért nem lehet azt várni, hogy ezt piaci alapon meg lehet csinálni. Itt nekünk kell lépni, itt az államnak van szerepe és dolga. A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a szociális gazdaság területén kell munkahelyteremtő körülményeket kialakítani. Kell teremteni előrelépésre lehetőséget, hogy azok, akik akarnak, az állam segítségével állhassanak össze, és először támogatott mód on, aztán folyamatosan segítve, szépen több év alatt piacképessé válva válhassanak hasznos gazdálkodó vállalkozásokká ezek a szociális gazdaságból kiinduló vállalkozások, amivel újra revitalizálni lehetne, újra életet lehetne lehelni a vidéki életbe. Itt n em arra gondolok, amit önök csináltak a szociális szövetkezetek területén, mert tudják, az nem szociális szövetkezet, ami munkaerőkölcsönzésről szól vagy az EUtámogatások lenyúlásáról, hanem arra gondolok, amiről Nagy István államtitkár úr is beszélt, hogy például Ausztriában, államtitkár úr, a mezőgazdaságban a mezőgazdasági termelők egy olyan kvázi szövetkezeti rendszert alakítottak ki, amiben gyakorlatilag helyi gazdaságfejlesztésbe kezdtek. Nézzü k meg Burgenlandot! Ha egy burgenlandi vásárló bemegy a helyi kisboltba, akkor nem fog olyan tojást megvenni, amelyen nem burgenlandi pecsét van, mert pontosan tudja, hogy ha ő fodrászként meg akar élni a faluban, csak úgy tud megélni, hogyha annak is lesz jövedelme, aki mezőgazdasággal foglalkozik, tehát az ő tojását fogja megvenni és nem másét. És kialakult egy nagyon tudatos helyi gazdaságfejlesztés, és ehhez nagyon komoly állami hálózat alakult ki, ami a termelés szervezésében, irányításában, a piac meg szervezésében, a logisztikai háttérben és mindenben odatette annak idején a segítséget, egyébként zárójelben megjegyzem, hogy magyar
