Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, valamint a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló t... - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2735 inkább a függetlenséget szem előtt tartva és valóban függetle nül kell eljárnia, akár a bírósági rendszeren belül is, hiszen a bírósági rendszeren belülről sem fogadhat el utasítást. Az ügyészek esetében én ezt a független eljárást nem látom. Ő eljár egy tárgyalásra, megteszi a dolgait, és amikor egy markáns döntést kell hozni, pláne egy politikai döntést, vagy amiben a politika valamilyen formában érintett lehet, akkor bizony a vezető ügyészeknek ki kell kérni a véleményét, vagy ha nem kéri a véleményét, akkor jelentkeznek nála, és el fogják mondani, hogy mit kellene csinálni. Ez a rendszernek egy természetes működése sajnálatos módon az ügyészségnél. Tehát szerintem nemcsak az ügyészség rendszerére kellene azt mondani, hogy független, hiszen a legfőbb ügyészt megválasztja az Országgyűlés, aztán ha úgy sikerül, ahogy, és mondjuk, egy korábbi fideszes képviselőjelöltet sikerül, mondjuk, legfőbb ügyésznek megválasztani, akkor ez az egész rendszer függetlenségét kezdi ki. De hozzáteszem, ebben az esetben is, ha nem egy ennyire hierarchiális rendszer lenne az ügyészség, mi nt amilyen ma, akkor még egy politikailag valakivel szimpatizáló legfőbb ügyész sem tudná az akaratát oly mértékben a rendszerre ráerőltetni vagy érvényesíteni, ha egyébként nem adhatna egyértelmű olyan utasítást, amit a tárgyaló ügyésznek végre kellene ha jtania. (14.20) Tehát amikor mi az ügyészi függetlenségről beszélünk, akkor a tárgyaló, az ügyeket vivő ügyészek függetlenségéről beszélünk, és arról, hogy ők eldönthessék, hogy egy ügyben fellebbeznek, nem fellebbeznek, súlyosbításért fellebbeznek, adott esetben - ilyen is megesik néha - enyhítésért fellebbeznek, vagy egyébként az ügyet merrefelé terelik, és ha ezt nem jól teszik meg vagy szakmai hibákat vétenek, akkor a felettes ügyészek levonhatják a megfelelő konzekvenciákat, ahogy a bíráknak is megvan a fegyelmi felelősségük, de aki végigvisz egy ügyet, részleteiben az ismeri, és ennélfogva ő tudja a leghelyesebb döntést meghozni, nem pedig valahol fönt a közvetlen vezető ügyészi vagy még az afölötti szinteken. Én tehát azt mondom, hogy egy bíróra nagyo bb súly nehezedik, a bírótól többet várunk el, és egy bírótól a rendszer is többet vár el, mint egy ügyésztől, aki a legtöbb esetben parancsot teljesít. Az ügyészségi szervezeti rendszer így épül fel. Én amellett török lándzsát, hogy egy bírónak magasabb j avadalom jár, mint egy ügyésznek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az ügyészeket ne kellene megfizetni, de ha mérlegre rakjuk a két pozíciót, akkor számomra a bíró még mindig egy fajsúlyosabb, a vállán nagyobb terhet hordozó pozíció. Visszatérve még egy gondolat erejéig az ügyintézőkhöz: nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ne csak ilyen bérkorrekciók kerüljenek bele a rendszerbe, hanem egy valódi létszámbővítés, ami egyébként a technikai bővítéssel együtt hozná meg a megfelelő eredményt. Handó Tündétől ha llhattuk, hogy vannak előremutató - ő legalábbis úgy állította be, hogy előremutató - lépések, de a XXI. században már az lenne az elvárható, ha a tárgyalótermekben rövid időn belül hang- és képrögzítés lenne, és akár a jegyzőkönyvvezetés is egy automatizm usként működhetne, az elmondott szóbeli szöveg alapján - Nyugaton sok helyen már így működik - a jegyzőkönyv megíródna, és azt már csak le kell kontrollálni, le kell ellenőrizni. Bízunk benne, hogy ez nem a nagyon sokára bekövetkező jövő, hanem ez néhány éven belül bekövetkezhet. Ehhez természetesen olyan ügyintézők kellenek, akik meg vannak fizetve, elkötelezettek, eltökéltek az igazságszolgáltatás mellett, ehhez viszont pénz kell. Még egy fontos téma a végére, ha már a bíróságokról beszélünk; szoktunk be szélni róla, de ez mindig kimarad. Tudomásom szerint a korábban nyugdíjba ment bírák nyugdíjpótlékainak az ügyét is rendezni kellene. Arról van szó, tisztelt államtitkár asszony, hogy vannak, akik korábban különböző pótlékokban részesültek. Ha jól tudom, k orábban a bírák a fizetésüknek csak egy részét kapták meg olyan jogcímen, hogy fizetés, a többi mindenféle kiegészítő juttatás volt - állítólag több juttatás is, engedje meg, hogy ezeket most ne soroljam fel , viszont amikor nyugdíjba mentek, akkor ezeket nem vették figyelembe, és nem úgy számolták ki a nyugdíj összegét, hogy valójában mennyi érkezett meg egy, kettő, öt év átlagában az adott bíró számlájára, hanem a fizetéséből, ami egy nevetséges összeg volt, akár a fele is lehetett annak, amit ő valóban megkapott. Így lehet az, hogy akár komoly bírósági vezetők is olyan összegből kénytelenek megélni, amiből nem lehet, és ami
