Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 23. szerda (190. szám) - A Magyarország Kormánya és a Szövetséges Transzformációs Főparancsnok Parancsnoksága, valamint a Szövetséges Erők Európai Legfelsőbb Parancsnoksága között a NATO műveletek, gyakorlatok, és hasonló katonai tevékenységek végrehajtása során befogadó nemz... - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
2662 Még egyszer aláhúznám, hogy tám ogatni fogjuk ezt a javaslatot, viszont a honvédelmi politikában komoly változások kellenek, hogy Magyarországnak igenis komoly, komolyan vehető hadserege, hadereje legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szép en, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselők nem vesznek részt a vitában. Kettőperces felszólalásra senki nem jelentkezett. Most megadom a szót TuriKovács Béla képviselő úrnak, normál időkeretbe n kért felszólalási lehetőséget a képviselő úr. Parancsoljon! DR. TURIKOVÁCS BÉLA ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy egy annál sokkal jelentősebb tárgyban folyik most itt eszmecsere közöttü nk, mintsem ahogy ezt néhányan gondolnák. A magyar hadsereg állapota és helyzete folyamatosan kell foglalkoztassa nemcsak a kormányt, hanem magát a közvéleményt is. Az nyilvánvaló ugyanis, hogy az a fajta veszély, amely Magyarországot egyfelől a terrorizmu s részéről fenyegeti, másfelől viszont a nagyhatalmak közötti olyan ütközetek, amelyekben mi nem kívánunk ugyan részt venni, de amelyekben marginálisan mégis jelen kell lennünk, ezek egyértelműen igénylik, szükségessé teszik, hogy a magyar haderő a jelenle gi állományánál nagyobb állománnyal, jelentősen jobb felszereléssel álljon rendelkezésére az országnak. Ezt csak támogatni lehet. Megítélésem szerint ebben egy lépés, nem nagy lépés, de azért fontos lépés, amelyet ez a javaslat most tartalmaz. Azzal egyeté rtek, hogy ez idő szerint az állományon belül elsősorban a tiszthelyettesi állományt kell erősíteni, természetesen a honvéd állományt is, és a tiszti állomány ez idő szerint képes betölteni azt a szerepet, amelyre hivatva van. De ez nem azt jelenti, hogy b e kell fejezni ezt a fejlesztést, nem azt jelenti, hogy ezt nem kell folytatni, ellenkezőleg: ha a tiszthelyettesi állományt most sikerrel megemeljük és egy jól képzett tiszthelyettesi állomány áll rendelkezésre, ez önmagában is igényelni fogja, hogy ehhez megfelelő tiszti állomány, fiatal tiszti állomány ismét odakerüljön. Következésképpen én a haderő fejlesztését nem egy lépésnek, hanem egy folyamatnak gondolom és tartom. Meggyőződésem szerint ezt a folyamatot célszerű és helyes lenne nemcsak meghatározni , hanem az irányát, annak ezen belül a tematikáját, az elkövetkezendő időszakokat meghatározni. Ez elsődlegesen fontos azok számára, akik élethivatásszerűen választották ezt a pályát. Az ő számukra ez nem egy ciklusra terjedő lehetőség, hanem az életük itt zajlik majd le, annak a munkás része, annak az a része, amellyel tevőlegesen tud tenni majd a honvédelem területén. Ezért azt gondolom, hogy itt, ezen a területen nem lehetünk szűkmarkúak. És még egy nagyon fontos kérdés itt, amit nem szabad elfelejteni: a közvélemény nincs kellően tájékoztatva arról, hogy ez mennyire fontos kérdés. Igenis, a közvélemény felé világossá kell tenni, hogy Magyarország biztonsága ezeket a jövőbeni áldozatokat - mert meggyőződésem, hogy áldozatokat is kell vállalni a fejlesztés érdekében - nem célszerűtlenül és nem oktalanul vállaljuk, hanem kifejezetten azért, mert szükségszerű. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, amit itt a Jobbik képviselője elmondott, nevezetesen: Oroszország szerepe ma itt, Európában és a világban. Azt gon dolom, hogy ez is olyan kérdés, amelyet óvatosan, pártpolitika szerint ki így, ki úgy értékeli. Én azt mondom, érdemes a történelemhez visszatekinteni. Teljesen világos a történelmen belül, hogy Oroszországnak megvannak a maga terjeszkedési potenciáljai, é s ezt egyegy rövid időszakot kivéve mindig igyekszik teljes egészében kihasználni. Az nem véletlen, hogy a célpontok az ő részéről két irányba történnek, a balti államok felé hagyományosan, de a Balkán felé szintén hagyományosan, sőt azt kell mondanom, ho gy mind felekezeti, vallási összefüggéseiben, történelmi összefüggéseiben ezek az orosz szempontok szerint még valahol érthetőek is. Teljesen világos, hogy amikor Izvolszkij annak idején kifejtette azt az
