Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - A Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓNYA PÉTER (Független):
2615 egymással való szembefordításával könnyebb leszerelni a kormánnyal szembeni elégedetlenséget, mint a követelések teljesítésével, a dolgozók helyzetének rendezésével. Önöket nem az érdekli, hogy hogy élnek az emberek, hogy akik az államnak végeznek valóban szolgálattal felérő, áldozatos munkát, meg tudnake élni a fizetésükből. Nem érdeklik a létminimum alatt élő emberek, csak az, hogy rend legyen, a dolgozók pedig elégedjenek meg azzal, amit kapnak. A Lehet Más a Politika szerint ez a javaslat elképesztő cinizmusa miatt elfogadhatatlan, még akkor is, ha tartalmazza a szociális munka napjának, november 1 2ének munkaszüneti nappá nyilvánítását. Nemcsak a már felsorolt okokból elfogadhatatlan, hanem azért is, mert a dolgozóknak nem a bérrendezés helyett, hanem amellett lehetne ilyen munkaszüneti napot bevezetni. A szociális munka napja mint munkaszüneti nap nem helyettesíti a béremelést. Márpedig, mint tudjuk, jövőre sem lesz valódi béremelés, megint jön egy újabb pótlék, az összevont pótlék, amit megint megtoldanak majd valamennyivel. A minimálbéremelés ugyan javít majd a helyzeten, de még arra sem lesz elé g, hogy a létminimum fölé emelje a béreket, a minimálbér feletti béreken pedig nem változtat. Az LMP szerint tehát ez a javaslat így nem fogadható el. Ne a dolgozók egymás ellen fordításával és a valódi anyagi megbecsülést jelentő béremelés nélkül sakkozza nak a munkaszüneti napokkal! Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szó lhat. Megadom a szót Kónya Péter képviselő úrnak. KÓNYA PÉTER ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem olyan régen a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnök asszonya a következőt mondta egy fórumon: a bölcsődékben, a fogyatékosellátásban, a gyermekvédelemben, az idősellátás területén dolgozó emberek munkájuk során a saját személyiségüket is beleadják a munkába, és gyakorlatilag a munkájuk tükrözi a mindenkori érzelmi állapotát az ott dol gozóknak. Ezért sem mindegy, hogy milyen bérezésben részesülnek és mennyire becsüli meg a társadalom a szociális ágazatban dolgozó munkavállalókat. Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy sehogy. Sehogy, hiszen jelen helyzetben is a szociális ágazatban dolgozó k keresik a legkevesebbet a magyar társadalomban. Ahogy képviselőtársaim is említették, gyakorlatilag a közmunkásokon kívül az övék a legalacsonyabb kereset. Engedjék meg, hogy egykét adatot elmondjak önöknek, és talán kormánypárti képviselőtársaimat is r ádöbbenti arra, hogy sürgős változtatásra van szükség a szociális ágazatban dolgozók tekintetében, akik egyébként minden megbecsülést megérdemelnének a magyar társadalom, a magyar parlament és a magyar kormány részéről, hiszen olyan áldozatos munkát végezn ek nap mint nap, ami a rászorultakat segíti, önzetlenül és becsülettel végzik a munkájukat. Egy 2016. évi KSHs statisztikai adat szerint a nemzetgazdaság összességében 162 275 forint volt 2015ben a nettó átlagkereset. Ugyanez a humánegészségügyi ellátásb an 144 555 forint volt, míg a szociális ellátás területén 71 921 forint. Érzik ezt az óriási különbséget, tisztelt képviselőtársaim? Egyébként jól mutatja a szociális ágazatban lévő problémák helyzetét az a korfa, ami az ott dolgozók átlagát mutatja. A 1829 évesek aránya a szociális ágazatban dolgozóknál mindössze 8 százalék, a 3039 évesek aránya 24 százalék, a 4049 évesek aránya 33 százalék, az 5059 évesek aránya 30 százalék, és 5 százalék a 60 év felettiek aránya. Mindez azt mutatja, hogy az alacsony társadalmi és anyagi megbecsültség azt eredményezi, hogy kihalófélben van ez a pálya, miközben egyértelmű, hogy hosszú távon és talán örökre szükség lesz erre a munkakörre, hiszen egy
