Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 22. kedd (189. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. TILKI ATTILA (Fidesz):
2547 ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. „Ember t aszaló intézet Szolyván” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából Tilki Attila képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. TILKI ATTILA ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tis ztelt Képviselőtársaim! 1943 júniusában Molotov külügyi népbiztos a következőket írta a moszkvai brit nagykövetnek: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, melyet Magyarország Németországnak nyújtott, a felelősséget nemcsak a magya r kormánynak kell viselnie, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben a magyar népnek is.” A bosszú egyenes következménye volt, hogy 1944. november 12én a negyedik Ukrán Front Katonai Tanácsának 0036. számú határozata a kárpátaljaiak ezreinek letartóztatását és lágerekbe hurcolását rendelte el. A határozatnak az volt a lényege, hogy 1944. november 14e és 16a között a városok és nagyobb települések katonai parancsnokai vegyék nyilvántartásba azokat a katonákat és tiszteket, akik a német és a magyar hadseregben szolgáltak, és ami a legfontosabb, vegyék nyilvántartásba a 18 és 50 év közötti német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket. A nyilvántartásba vétel után minden 18 és 50 év közötti férfit konvojkísérettel, menetoszlopokban a hadifoglyok számára léte sített lágerekbe hurcoltak. Kárpátalja férfilakossága számára a szolyvai gyűjtőtábort jelölték ki. Gyászünnepséggel, emléktáblák avatásával és koszorúzással emlékeztünk meg Kárpátalja magyar férfilakosságának 1944. novemberi elhurcolásáról szombaton Szolyv án, a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített emlékparkban. Az 1994 novemberében felavatott parkban a népnyelv által nevezett siratófalra felszerelt 120 magyarlakta település emléktábláin 5500 mártír neve van megörökítve. Egyetlen bűnük a szá rmazásuk volt: magyarok voltak. A kollektív bűnösség elvének alkalmazását az NKVD csapatai nagy buzgalommal hajtották végre, és 1944 decemberére Szolyva megtelt elcsigázott, elkeseredett, reményt vesztett elhurcoltakkal. Az 1944. december 17i jelentések s zerint Kárpátaljáról, a CsonkaBeregből és három szatmári faluból összesen 15 152 főt hurcoltak Szolyvára, 14 990 magyart és 162 egyéb nemzetiségűt, németet, ruszint, ukránt, szlovákot, csehet és románt. A kárpátaljai magyar és német férfilakosság letartóz tatásakor szerzett tapasztalatot alkalmazta az NKVD az 1944. december 16i 7161. számú határozatának kidolgozásánál, amelyet maga Sztálin látott el kézjegyével. Ez a hírhedt határozat rendelkezett arról, hogy a Szovjetunió által meghódított területeken mun kavégzés céljából a 1745 év közötti férfiakat és a 1830 év közötti nőket munkavégzésre a gulágra kell deportálni. A szolyvai 2. számú gyűjtőtáborban, a szolyvai lágerben bekövetkezett tragédiákat főleg a járványok, az elégtelen táplálkozás, az orvos- és gyógyszerhiány, a kimerítő munka okozta. 1944 decemberének derekától kezdve annak következtében, hogy a szolyvai gyűjtőtáborban flekk- és hastífusz, torokgyík, vérhas tört ki, a helyreállítási munkálatokra kivezényelt hadifoglyok és az internáltak az állan dó alultápláltság miatt rendkívül legyengültek, a gyűjtőtábor működése ténylegesen megbénult. Az 1944 decemberének vége és ’45 eleje (Zaj. - Az elnök csenget.) a 2. szolyvai gyűjtőtábor legdrámaibb időszaka volt. A gyűjtőtáborban szinte valamennyi internál tat és hadifoglyot vesztegzár alatt tartottak. A túlélőket később Sztárij Szamborba, majd a Szovjetunió belső területeire, a mostani háborús események miatt is ismertté vált Donbasz, Luhanszk és más régiókban felállított rabszolgatáborokba hurcoltak. Végel áthatatlan sorok kígyóztak a térdig érő hóban át a Kárpátok hágóin, majd marhavagonokba préselve vitték őket ítélet nélkül a halálba. A szovjethatalom féktelen dühében azonban nem állt meg a trianoni határoknál: Vásárosnamény környékérő l, a CsonkaBeregből húsz faluból, illetve három szatmári településről, Milotáról, Tiszabecsről és Uszkáról is férfiakat hurcolt el Szolyvára. Itt kell megemlíteni Kecskési Tollas Tibor
