Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2242 ugyanakkor, hogy az intézményi ellátás k öltségeit átvállalják, hiszen ők maguk sem tudnak a keresetükből normális megélhetést biztosítani a családjuknak. A kormány a nyugateurópai országokra mutogat, hogy hány helyen létezik szülőtartás. Ezzel kapcsolatosan nyilván nagyon sok kérdést fel lehet tenni. Én is azt kérdezem, hogy hány olyan ország van Nyugateurópában, ahol a lakosság 41,5 százaléka létminimum alatt él, ahol a munkából nem lehet megélni, ahol az átlagbért keresők vásárlóerőt tekintve a nyugati országok jövedelemeloszlásának legalján találhatók, ahol a dolgozók kétharmada keres átlagbér alatt, a dolgozók negyede létminimum alatt, az állami alkalmazottak negyede pedig a szegénységi küszöb alatti éhbérért dolgozik. Ahol a jövedelmi középrétegbe tartozók is gyakorlatilag rosszul élnek, 75 százalékuknak ugyanis gondot okozna egy váratlan kiadás, mert nem rendelkeznek elegendő tartalékkal. Milyen morális felelősségről beszél az a kormány, amely tétlenül nézi, hogy családok milliói nem tudnak megélni a jövedelmükből? Az a kormány, amelyik oly an adórendszert vezetett be, amivel a dolgozók 60 százaléka rosszul járt, és ők pont a legalacsonyabb keresetűek közül kerültek ki? Itt természetesen az egykulcsos személyijövedelemadórendszer bevezetéséről beszélek. Azt is fel kell tenni, hogy milyen erk ölcsi felelősségről beszél a kormány, amely hat év alatt sem emelte a létminimum fölé a minimálbért. Ez a kormány akarja elvárni a nagykorú gyermekektől, hogy csináljanak végig egy megalázó bírósági procedúrát, aminek a végén a bíróság megállapítja, hogy t artásra nem képesek. Miféle családbarát kormány az, amelyik ilyen durván beavatkozik a családok életébe? Amelyik egymás ellen hangolja a generációkat, megrontja a családok közti viszonyokat? Mit gondol a családokról az a kormány, amelyik abból indul ki, ho gy a családokban nem működik az elemi szolidaritás, és ha a gyermek nem tartja el a szüleit, az csak azért lehet, mert nem akar róluk gondoskodni. Azt gondoljuk, hogy aki megteheti, gondoskodik idős szüleiről, aki meg nem képes rá, azt pedig hiába fogják p erelni. A bíróság is ki fogja mondani egy megalázó bizonyítási procedúra végén, hogy nem képes a szülőjéről való gondoskodásra. A kormány ezzel a lépéssel le akarja venni a kezét a rászoruló idősekről, mondván, gondoskodjon róluk a családjuk. Ahogy a kormá ny kivonult a rászoruló emberek szociális ellátásából, most az idősekről való állami gondoskodást is le akarja építeni. Már eddig is egy sor intézkedéssel növelte az időskori szegénységet. Megszüntették a méltányossági ápolási díjat, amit éppen az idős, rá szoruló szülőt ápoló hozzátartozók vehettek igénybe. A nyugdíjminimum összegét jövőre kilencedik éve tartják befagyasztva, 28 500 forinton. A nyugdíjemelés egy százaléknál kisebb lesz, ami a nyugdíjasok háromnegyedének ezer forintos vagy annál kisebb mérté kű nyugdíjemelést jelent majd. Cinikus lépés ez azért is, mert amellett, hogy egyre inkább kivonul a kormány az időskori szegénység enyhítéséből, a rászoruló idősekről való állami gondoskodásból, az öngondoskodást is ellehetetlenítette a magánnyugdíjvagyon einstandolásával. A magánnyugdíjpénzek államosításával a Fidesz egy olyan eszközt vett el az emberektől, ami megelőzhette volna az időskori szegénységet és a családtagokra való rászorultságot. Az LMP szerint aki józanul gondolkodik, az pontosan tudja, a c saládok lehetőség szerint segítik a szüleiket, és ahol mégsem, ott jobbára azért, mert a család megélhetése sem biztosított. Nem az az elfogadhatatlan, hogy a gyermek nem tud a szülőjéről gondoskodni, hanem az, hogy az idős ember, aki adott esetben évtized eken keresztül dolgozott és fizette a nyugdíjjárulékot, nyugdíjas éveiben olyan kevés nyugdíjat kap, ami még az idősotthoni ellátást sem képes fedezni. Az államnak nem felmondani kell a társadalmi szolidaritást, hanem erősíteni azt. Az időskori szegénység felszámolásához olyan nyugdíjemelést kell kidolgozni, amely arányosan nagyobb mértékű emelést jelent a kisnyugdíjasoknak. Emelni kell a nyugdíjminimumot, alapnyugdíjat bevezetni, és meg kell fontolni a differenciált vagy a fix összegű nyugdíjemelést. Vissz a kell állítani a méltányossági ápolási díjat. És azt gondoljuk, hogy a szülőtartás rendszerét pedig el kell törölni. Köszönöm a figyelmet.
