Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
2229 venni, annak erre lehetősége lesz a bentlakásos elhelyezési formák keretein belül határozott idejű megállapodással. Tehát az átmeneti szolgáltatási formák kivezetése miatt az ellátottak nem maradnak ellátatlanul. 2023ig kell átalakulniuk az intézményeknek, fogyatékos személyek, pszic hiátriai betegek és szenvedélybetegek ellátása esetében vagy rehabilitációs intézményi formává, vagy támogatott lakhatássá, illetve idősek ellátása esetében idősotthonná. Ezt az átalakulást 3,8 milliárd forintos uniós forrás, program segíti „az átmeneti és rehabilitációs intézmények korszerűsítése” elnevezésű pályázat keretében. A következő rész a házi segítségnyújtással kapcsolatos. 2014ben kezdtük el a házi segítségnyújtás szabályozásának átalakítását a tapasztalt súlyos szakterületi torzulások kezelésér e, illetve célzottabb és az idősek szükségleteihez jobban igazodó differenciálás megteremtése érdekében. Ez érintette a gondozási tevékenységek körét, érintette a ponthatárt és a jogosultsági feltételeket is. Ezek a módosítások 2016 januárjától tovább foly tatódtak azzal, hogy a házi segítségnyújtáson belül - ez az a bizonyos differenciálás - két tevékenységi kör került kialakításra. Az egyik a szociális segítés, amelyhez alacsonyabb szintű szükséglet kielégítését szolgáló, szakképzettség nélkül is ellátható tevékenységek tartoznak; a másik pedig a személyi gondozás, amelynek keretében gondozási tevékenységeket végezhet szakképzett házi gondozó. A jelen törvényjavaslat továbbfinomítja a rendszert az óraszám megszüntetésével; ez egy nagyonnagyon régi kérés a szakma részéről. A másik pedig az önköltségalapú szolgáltatásnyújtás lehetővé tétele úgy, hogy a jogosultsággal rendelkezők ellátását ne tegye lehetetlenné, ne lehetetlenítse el. Megszűnik az óraalapú szolgáltatásnyújtás követelménye, a szabályozás a továb biakban nem korlátozza a házi segítségnyújtás napi időtartamát. A módosítás célja az ellátott szükségleteihez igazodó, rugalmasan biztosítandó szolgáltatásnyújtás. A szolgáltatásra való jogosultság megállapítása, ezen belül is a szociális segítés és a szem élyi gondozás tevékenységi kategóriákba történő besorolás alapja továbbra is a szükséglet, a gondozási szükséglet felmérése során megállapított pontszám lesz, de óraszám meghatározása nélkül. Ezzel egyidejűleg az idősek otthonába való bekerülésnél is megsz űnik - végre, tegyük hozzá - az óraalapú ellátási szempont. Az alapszolgáltatás és a bentlakásos ellátás közötti választóvonal mostantól nem az óraszámban lesz meghatározva, nem a 4 órát meghaladó vagy meg nem haladó gondozási szükséglethez lesz igazítva, hanem az értékelő adatlap szerinti és annak alapján megállapított gondozásiellátási fokozat. (18.40) Ahogy tőlünk nyugatra, Európa nagyon sok országában pontosan ilyen önellátási fokozatokhoz van kötve a szolgáltatás tartalma, illetve finanszírozása is. A házi segítségnyújtás szolgáltatás esetében ezentúl lehetővé tesszük, hogy a gondozási szükséglettel nem rendelkező személyek részére is biztosítani lehessen házi segítségnyújtást, piaci alapon, állami támogatás nélkül, de két feltétellel, egyrészt a szakm ai feltételeket teljesíteni kell, ha az igénylő vállalja az önköltség megfizetését, és fontos feltétel az is, hogy ez a vállalt szolgáltatás, ahogy említettem, a jogosultsággal rendelkező idősek ellátását ne veszélyeztesse, ne attól vonjon el forrásokat, k apacitásokat. A következő fontos kérdés a szülőtartás kérdése és annak az alkotmány, illetve az Alaptörvény és a polgári törvénykönyv után most a szociális törvénybe történő beemelése. Az idős vagy rászoruló családtagjainkról való gondoskodás erkölcsi, de az Alaptörvényben is rögzített alapelv. A magyar állam biztonságot nyújt idős vagy rászoruló állampolgárainak, ahogy azonban a gyermeknevelés felelősségét, úgy az idős szülőről való gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, annak első szám ú felelőse a család volt és marad. A történelemben nem létezett olyan kultúra, társadalom, amely az idős szülőkről való gondoskodást elsősorban ne a családok feladatának tekintette volna. A többgenerációs családok hiánya sem változtathat ezen a morális köt elezettségen. Egész egyszerűen nem méltányos, nem igazságos és nem fogadható el, hogy az, akinek jogi és morális felelőssége, kötelezettsége lenne annak az apának és anyának a segítése, akik őt felnevelték,
