Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Egyes törvényeknek a táncművészeti életjáradék bevezetésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SNEIDER TAMÁS (Jobbik):
2118 a nyugdíjak vagy életjáradékok mértékén növelni lehessen vagy éppen ki lehessen szélesíteni ezt a kört. 470 milliárdból lehet, hogy nemcsak ez a körülbelül négy személy kaphatna életjáradékot, hanem mások is. Kicsit úgy érzem magam egyébként, mintha közel száz évet visszarepülnék az időben, ugyanis jelen pillanatban egy nagyon drákói nyugdíjrendszerünk van, és mi, jobbikosok szeretnénk feltörni ezt a drákói nyugdíjrendszert, szeretnénk, ha ezt minél jobban ki lehetne szélesíteni, illetve úgy i s fogalmazhatnék, hogy ha színesíteni lehetne, mint minden nyugateurópai országban, lennének különböző lehetőségek arra, hogy bizonyos szakmákban hamarabb elmehessenek nyugdíjba az ott dolgozók. Nem is akarnék kitérni nyugateurópai rendszerekre, hogy ott mennyire fejlett, cizellált nyugdíjrendszerek alakultak ki. Nálunk az elmúlt pár évben, 2011 óta nagyjából pont az ellenkezője ment végbe, mint a nyugati vagy éppen a középeurópai világban, mi pont az ellenkezőjét cselekedtük: egy rendkívül drákói, rendkí vül egysíkú rendszert vezettünk be. Nemegyszer elmondtam már a parlamentben, hogy lehetetlen dolog azt kérni egy mentőstől, hogy egy 120 kilós beteget a 4. emeletről lehozzon, vagy egy tűzoltótól azt kérni, hogy a 3040 kilós felszereléssel felrohanjon a 1 0. emeletre, és mentse az életeket. Ezért is érdekes számomra, hogy egy viszonylag szűk körnek hál’ istennek sikerült kilobbiznia - és a szakma is ebben segítette őket , hogy változtassanak az ő helyzetükön, létrejöjjön ez a járadék, ugyanakkor viszont jó val nagyobb tömegek - akiknek persze, mondhatom azt, hogy nyilván nagyobb költségvetési kihatással jár a nyugdíjrendszerük megváltoztatása - viszont nem tudják elérni ugyanezt. Pedig akár az alábbi két példából is jól látható, hogy lehetetlent kíván a jele nlegi kormányzat tőlük. Mondhatnám azt is, hogy örülök annak, hogy ez a három, négy vagy akár öt ember, aki ebben a járadékban fog részesülni, nem fog közmunkára kerülni, miután a pályafutásának a végére ért, hiszen az előbb említett szakmákban ez a helyze t, hogy közmunkásként végzik 253035 év munka után a pályájukat. Kérdezem én: vajon ezt érdemlike ezek a személyek, hogy így, egy ilyen karrierrel kelljen az utolsó éveiket befejezni? Azért mondtam az előbb, hogy kicsit száz évvel ezelőtti vitákra emléke ztet a mai, mert akkor kezdődött el a nyugdíjrendszer kialakítása Magyarországon. Én emlékszem jól, kimondottan mezőgazdasági dolgozók esetére, hogy először mindössze a gazdatiszteknek adta meg a tisztelt Ház akkor a nyugdíj lehetőségét, és ezzel végre kin yílt az a kiskapu, hogy elinduljon a további támogatás, a nyugdíjrendszer átalakítása. 1936ban relatív csekély számú, négyezer gazdatiszt megkapta a lehetőséget, hogy nyugdíjba vonulhasson, majd utána ’38ban már ezt ki tudták bővíteni a mezőgazdasági mun kavállalók szinte majdnem teljes körére, és később, miután elvették a földjét a magyar parasztságnak, 1961ben a földjük beadása után mint téesztagok ők is már nyugdíjba vonulhattak. Így szép lassan kialakult és növekedett a nyugdíjjogosultak köre. (10.00) Abban bízom, hogy ez a folyamat most el fog indulni, hiszen amit önök itt elmondtak, egytől egyig, az mindmind ezekre a szakmákra is érvényes, bármikor idézni lehet ezeket a gondolatokat, és én valószínűleg meg is fogom tenni az elkövetkező vitákban, ami kor ilyen dolgokról lesz szó. Önök is látják azokat a szakmákat, látják azokat a nehézségeket, amiket nem egyszerű áthidalni fizikailag, és ezért bízom benne, hogy tovább tudjuk majd növelni és alakítani Magyarország nyugdíjrendszerét. Utoljára, utolsó gon dolatként tényleg csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a magyar államnak jelen pillanatban bőven van mozgástere arra, hogy változtasson a nyugdíjrendszeren, hogy akár bevezesse azt, hogy bizonyos esetben 40 év munkaviszony után is nyugdíjba lehessen vonu lni. Úgyhogy én abban bízom, hogy a művészeti életjáradék, pontosabban a táncművészeti életjáradék megváltoztatása után tovább tudunk majd lépni, és mind a művészvilágban, mind messze azon túl ki lehet bővíteni ezt a lehetőséget. Úgyhogy végezetül még egys zer csak azt tudom mondani, hogy nagyon örülök ennek az előterjesztésnek, főleg ilyen szempontból, mert én ebben látok sokkal nagyobb összefüggéseket és lehetőségeket is az elkövetkező hónapokban vagy az elkövetkező években. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
