Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 12. hétfő (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
20 ELNÖK : Köszönöm a frakciók képviselőinek a hozzászólásaikat. Most viszonválaszra visszaadom a szót a miniszterelnök úrnak. ORBÁ N VIKTOR miniszterelnök : Inkább csak udvariasságból, tisztelt elnök úr, mert azt hiszem, hogy minden elhangzott, aminek el kell hangoznia. A 25 év legjobb gazdasági adataival rendelkezik Magyarország. Csak rosszindulatú politikai szándéktól vezérelt embere k tudják azt mondani, hogy Magyarország nem fejlődik. Akik azt állítják, hogy nem nőnek a bérek, azok szerintem pontosan tudják, hogy hazudnak. Akik azt állítják, hogy a munkanélküliség visszaszorításában nem sikerült eredményeket elérni, pontosan tudják, hogy nem igaz, amit mondanak. Egy ilyen vitában nagy értelme a részvételnek nincs. (Kunhalmi Ágnes: Mindenki szemét az autópályán!) Ellenben elhangzott minden azzal kapcsolatban is, hogy népszavazásra készülünk, úgyhogy ha megengedik, nem rabolva az önök i dejét, inkább csak udvariasságból válaszolok a fölvetésekre. Nem hiszem, hogy új érveket tudnék az önök kezébe adni. De van néhány érdekes dolog, amit talán a népszavazás oldalvizén érdemes megemlítenünk. Először is, az LMPs frakcióvezető asszonynak szere tném mondani, hogy nézze meg az adatokat, ismerkedjék a valósággal. A helyzet úgy fest, hogy az Európai Unión belül a társadalmi és jövedelmi különbségek Magyarországon az egyik legkisebbnek számítanak. Mi az alsó harmadba számítunk. Az Európai Unió, amirő l önök állandóan úgy beszélnek, mint egy félistenről, a gazdasági és vagyoni különbségeknek sokkal szélesebb világát hozta létre, mint ami itt van Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Kunhalmi Ágnes: Ez 2010 előtt volt!) Ezt csak a valósághoz szeretném hozzátenni. Azzal a fölvetéssel, hogy kormányzásunk, ha jól értettem - itt is van nekünk felelősségünk - kormányzásunk hatodik évében még mindig nem oldottuk meg a klímaválságot - ezzel sokat nem tudok kezdeni. (Derültség a kormányp árti padsorokban.) Szívesen veszünk részt erről szóló vitákban. Van itt azonban olyan mondat is, amit veszélyesnek tartok, és arra szeretném kérni a képviselő asszonyt, hogy vonja vissza. (14.30) Tehát határozottan szeretném önt arra kérni, hogy ne terjess ze egy védekezésre készülő országban a defetizmus szellemét. Azt mondani, hogy a népvándorlás tömegeit úgysem lehet megállítani, az fegyverletétel. Kérem, ne mondja ezt! Akkor miért küzdünk, akkor miért építünk kerítést, miért hozunk jogszabályokat, miért akarjuk megvédeni magunkat, ha állítólag úgysem lehet?! Kifejezetten szeretném önöket kérni, hogy ha komolyan gondolják, akkor persze másról van szó, de ha csak taktikai okokból mondják, akkor ezt ne tegyék. Elmondtam az előbb, hosszú évtizedeken keresztül kell kényes erkölcsi és észszerűségi szempontokat összeegyeztetve nagy tétre menő küzdelmet vívnunk. Ebben a világban, ami előttünk áll, annak a mondatnak, hogy úgy sincs értelme védekezni, azt kell mondanom, óriási a kártétele. Ezért tisztelettel kérem a z LMPt, hogy ne terjessze az országban ezt, hanem az ellenkezőjében segítsen bennünket. (Taps a kormánypártok soraiból.) Mi azt akarjuk mondani, igenis van értelme, igenis meg lehet állítani. Ha az Egyesült Államoknak sikerül a déli határain megállítani, amit megállít, akkor nekünk is sikerülni fog. (Kunhalmi Ágnes: De nem sikerül!) Csak tanulni kell belőle, és használni kell az eszközöket úgy, ahogyan egyébként az erkölcsi, az észérvek és a technikai fejlődés lehetővé teszi. És védekezni fogunk, tisztelt LMPsek, hiába mondják, hogy tegye le az ország a fegyvert, nem fogjuk letenni, mert ha valóban úgysem tehetünk semmit, akkor nézzünk szembe azzal, hogy tíz év múlva arra a kérdésre, amit a Jobbik elnöke fölvetett, hogy milyen ország is leszünk, multikultu rális vagy nem, meg is van a válasz. És akkor, azt gondolom, hogy egy másik alkotmányra, egy másik parlamentre, de hozzáteszem, talán egy másik népre is lesz szükség. És ha
