Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 7. hétfő (182. szám) - Gyöngyösi Márton (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „A 20. században ragadt magyar egészségügy. Mi lesz a Szent János Kórház sorsa?” címmel - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
1729 fejlődés, és látszik, hogy vannak dolgok, vannak személyek, amelyeket és akiket már ön is szégyell. Ha már beadtam az interpellációt, önma gában ezért érdemes volt, hogy kiderüljön, hogy mindent azért még ön sem akar vállalni, és vannak dolgok, amelyeket már ön is szégyell. De tekintettel arra, hogy tíz évvel ezelőtti, egyébként vitatható esetekről beszélt, egyetlen konkrét észrevételt sem mo ndott. Az Eurostat szégyenpadra ültette Magyarországot. Nem vita, egyszerűen azt mondják, hogy a magyar államadósság számai nem felelnek meg a valóságnak. Az EKB meg nem vitatkozik a Magyar Nemzeti Bankkal, hanem vizsgálja. Államtitkár úr, ez a válasz elfo gadhatatlan. (Dr. Bárándy Gergely: Magyarán csal.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint hallhattuk, képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért, hog y a tisztelt Országgyűlés elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 109 igen szavazattal, 32 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Gyöngyösi Márton (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „A 20. században ragadt magyar egészségügy. Mi lesz a Szent János Kórház sorsa?” címmel Tisztelt Országgyűlés! Gyöngyösi Márton képviselő úr, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „A 20. században ragadt magyar egészségügy. Mi lesz a Szent János Kórház sorsa?” címmel. Gyöngyösi Márton képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr! GYÖNGYÖSI MÁRTON ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Elnök Úr ! Tisztelt Államtitkár Úr! Aggodalommal követtem az elmúlt hetekhónapok budapesti kórházátszervezéssel kapcsolatos híradásait, amelyek sok esetben nemcsak hanyagságról, de a budapesti emberek és az egészségügyi dolgozók érdekeinek teljes negligálásáról is tanúskodnak. Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a budapesti kórházhelyzet jelentette probléma égető, a cselekvés el nem odázható, amelynek okai között meg kell említeni, hogy amíg vidéken az elmúlt években 500 milliárd forintból meg tudott újulni az eg észségügyi infrastruktúra, addig a fővárosban a mai napig elavult, évtizedek óta fel nem újított kórházakban folyik a gyógyítás. Sajnos a kormány a helyzet kezelésére nem a jelenlegi kórházak felújításának megtervezéséhez, hanem egy szuperkórházakon alapul ó, a betegek érdekeinek figyelembevétele helyett presztízsberuházásokban gondolkodó rendszer felvázolásának látott neki. Ezen terveknek nem sak az a hiányossága, hogy nem tudják kiváltani a jelenlegi kórházakat, de még azt sem sikerült egyértelművé tenni, hol is épülnének pontosan az új egészségügyi létesítmények. Ennek ellenére máris szóba került több, jelenleg üzemelő kórház leépítése, köztük a választókerületemben lévő Szent János Kórházé is. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A híradásokban hallható te rvek szerint a Szent János Kórházban csak a járóbetegek ellátása maradna meg, ezzel azonban a kórház egyik fő funkcióját veszítené el, amely alapot adna az intézmény további leépítésére és megszüntetésére. Ezt súlyos hibának tartom, hiszen már a fekvőbetegellátás áthelyezése egy távolabbi helyszínre sem szolgálja megfelelően a jelenleg a János Kórházhoz tartozók igényeit. Aggodalomra adnak okot a radikális ágyszámcsökkentésről szóló hírek is. Amíg jelenleg a János Kórházban 744 aktív ágy van, addig ismere teink szerint az összevont intézményben mindössze csak
