Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 7. hétfő (182. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
1699 bizonyítani. Ennek a pillanata előbbutóbb el fog jönni. Hoppá! (Derültség a kormánypártok soraiból.) A harmadik rész… - nem lesz ilyen nevetős, most még jól nevessék ki magukat, most még jól nevessék ki magukat! A harmadik rész, amiért szintén kérem önöket, hogy nyugodtan támadjanak, mocskoljanak bennünket - mert tudják, hogy az, amit önök most csinálnak, az minek tűnik, mihez hasonlít? Az pontosan ahhoz hasonlít, és pontosan annak tűnik, és az is, mint amikor eg y bukás felé tántorgó hatalom pánikba esik a hatalma elvesztésétől, és elkezd kaparni, harapni, karmolni, kiabálni, átkozódni. Pontosan ezt történik most. Egy mítoszában megbukott vezető és a mögötte nyárfalevélként reszkető vezérkar próbálja menteni a kon cot - ennek tűnik, és ez is. (Balla György: Ennek csúnya bukás lesz a vége, Gábor!) De önök fenyegetőzhetnek, higgyék el, nem fogják soha az életben beismerni, soha az életben nem fogják beismerni, de én tudom, hogy önök a szívük mélyén érzik, önök is érzi k, hogy ennek csúnya bukás lesz a vége, mert az ilyennek mindig csúnya bukás a vége. Ennek nem lehet más a vége. Ugyanis azt is hadd tegyem hozzá, hogy önök az egész magyar sajtót felvásárolhatják, felvásárolhatják a legutolsó falusi hírmondót is, de amit ezzel az országgal művelnek, azt már nem lehet a médiával eltakarni. És az egészben az lesz az önök számára a legbosszantóbb, azzal fogjuk önöknek a legnagyobb borsot törni az orruk alá, hogy miközben, még mielőtt 2018ben leváltanánk önöket és elszámoltat nánk önöket, addig az lesz önöknek a legkellemetlenebb, hogy nem fogunk leszállni az önök szintjére. Amíg önök a pánikban, amit a hatalom elvesztése kapcsán éreznek, egyre lejjebb és lejjebb fognak menni, egyre inkább kutyába, mi elegánsak maradunk, és nem fogunk önök mellé beszállni a mocsárba. Maximum - maximum - az esernyőnk végével fogjuk megpiszkálni önöket. Maximum! Ugyanis ez nem a mi stílusunk, mi nem a félelemre kívánjuk Magyarországot építeni, a félelem légkörére, mint önök, hanem a reményre szer etnénk Magyarországot építeni. Mi nem a hazugságok köré és a lopás köré gyűjtünk politikai közösséget, mint önök, hanem mi a programunk köré. Mi nem azt akarjuk bebizonyítani, hogy önök mennyire rosszak, ezt a szívességet önök megteszik napi szinten nekünk . Mi azt akarjuk bebizonyítani, hogy a mi programunk jobb, és hogy a mi programunkkal Magyarországon egy tisztességesebb, demokratikusabb és szabadabb ország teremthető. (13.50) Erre önöknek is meg lett volna a lehetősége és a felhatalmazása, de ezt önök n em tették meg; nem tették meg, mert önöknek a pénz fontosabb volt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Tuzson Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Csak elegánsan, államtitkár úr! (Derültség a kormánypá rti padsorokban.) TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Pártelnök Úr! Én azt szeretném javasolni innen önnek, hogy nyugodjon meg először is. Mert én értem azt, hogy az önök pártjának a múltja, a jelene és a jövője aggasztja önöket, de mégis most egészen más kérdésről beszélünk, az ország jövőjéről beszélünk, és én arra szeretném önöket kérni, hogy álljanak ki a magyar emberek érdekében. (Vona Gábor: Azt tesszük.) Álljanak ki a holnapi napon a m agyar emberek érdekében, és az egyébként önök által is elfogadott alkotmánymódosítási szöveget fogadják el, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy Magyarország védelmét legmagasabb szinten egy alaptörvénymódosítás tudja garantálni. Én megértem azt, hogy vann ak másfajta politikai problémáik. Én megértem azt a problémát, ami az esetleges szélsőséges szervezetekkel való kapcsolatát jelenti a Jobbiknak, és megértem azt, hogy ezzel kapcsolatban ön mosakodik itt az Országgyűlésben. De mégis tegye ezt félre, kérem, képviselő úr, és foglalkozzunk azzal, ami az ország problémája, hogy mégis holnap egy alaptörvénymódosítás
