Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vita - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
147 Ez az ombudsmani jelentés aztán, ami idén, 2016 márciusában látott napvilágot, óriási sajtóvisszhangot váltott ki, a bulvársajtó fölfújta, mondhatni, az egészet, ki is forgatta egyébként a sokszor jó meglátásokat, jó szándékú ajánlásokat, és úgy próbálta bemutatni, mélységesen megsértve egyébként az ott dolgozókat, ezt a speciális gyermekotthont a nagyközönség számára, mintha ez a horror háza lenne, mintha a pokol tornáca lenne a Zita Gyermekotthon. Nyilvánvalóan itt az ajánlásokon, a 30 oldalas jelentés 18 ajánlásán nem tudok, nem is kívánok végigmenni, azok közül teljes mértékben egyet tudunk érteni nagyon sokkal, például a gyermekszegénységhez kapcsolódó ajánlással. Nagyon fontos lenne az, hogy 2016ban Európa kellős közepén csak azért, mert anyagi lehetőségei korlátozottak valamelyik családnak, ne kerüljön kiemelésre egyetlenegy gyermek sem a családjából, és ne kerüljön csak emiatt a gyermekvédelmi ellát órendszerbe. Viszont vannak olyan pontok is, mondjuk, az 5. vagy a 6., amelyek kissé megalapozatlannak tűnnek még talán a laikus olvasó számára is, hiszen ha itt az izolációs időszakkal kapcsolatos fenntartásokra utalok vagy éppen a gyermekek szabadságának úgymond korlátozására, akkor azzal tisztában kell lenni mindenkinek, hogy ezek a gyermekek nem véletlenül kerültek ebbe a speciális intézetbe, hiszen disszociatív magatartászavarokkal küszködnek. Ilyen formában pedig nagyon is van létjogosultsága annak a szabadságkorlátozásnak, legalábbis a bent tartózkodásuk első időszakában, amellyel úgymond sújtják őket. Sok esetben ezek a fiatalok bűncselekményeket követtek el vagy éppen bűncselekmények által fenyegetettek maguk is, hiszen ha a jelentésben nevesített p rostitúcióra gondolunk vagy éppen a kábítószerfogyasztásra, akkor nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ha ezeket a fiatalokat meg akarjuk menteni, akkor sok esetben bizony máshogy nem lehet megmenteni, mint hogy elszeparáljuk és izoláljuk attól a környezettől, ahonnét bekerültek ebbe a speciális intézetbe. Sok esetben egyébként maguk a családtagok azok, akik mondjuk, prostitúcióra kényszerítik ezeket a fiatalokat, tehát véleményem szerint mindenképpen jogos az, hogy a bekerülés első időszakában legalábbis egyfaj ta izolációs időszakon essenek át. Az a sajtóbotrány, amely ezt a jelentést követte, az a felfújt sajtóbotrány, azok a szenzációhajhász szalagcímek, amelyek - mint már mondtam - a horror házaként kívánták beállítani ezt az intézetet, mindenesetre nem megal apozottak, és ahogy mondtam, mélységesen sértik azokat az elhivatott dolgozókat, akik a lelküket kitéve munkálkodnak azon, hogy ezekből az oda bekerült fiatalokból a magyar társadalom számára hasznos embereket tudjanak nevelni. Én magam is ellátogattam egy ébként ebbe az intézetbe, nyilvánvalóan hajtott a kíváncsiság, és Somogy megyei képviselőként, azt hiszem, ez kötelességem is volt, hogy magam is szembesüljek azzal, ami ott van. Én rendezettséget, tisztaságot és kielégítő körülményeket tapasztaltam. Magát az intézményt egyébként 32 fiatalra tervezték. Az ombudsmani jelentés alapján a látogatásuk idején 30 fő volt a gyermeklétszám, ebből azonban kilencen tartósan úgymond szökésben voltak, 2 fiatal pedig elkövetett bűncselekmények miatt fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézetébe került. Tehát összességében 19 bent lakó fiatalról beszélhetünk, akikre 38, írd és mondd, 38 dolgozó jutott. Ilyen formában, ha ezt végiggondoljuk, akkor látni kell, hogy a magyar állam ennél többet nem nagyon tud tenni szakember s zintjén azért, hogy ezeket a fiatalokat megmentsék. 38 dolgozó 19 fiatalra! Véleményem szerint ha már a magyar állam beavatkozik - és nyilván be kell avatkozni , akkor egyébként bölcsebben tenné, ha ezt a beavatkozási folyamatot valamikor korábban kezdené , és nem várná meg, hogy az események ilyen formában kulminálódjanak, és olyan állapotba jussanak ezek a fiatalok, sok esetben egyébként a saját kiilleszkedett társadalmi normát követő családjuknak köszönhetően is, ahonnét a visszaút már nagyonnagyon nehé z lesz. Az ott dolgozó pedagógusok, nevelők egyébként pontosan erre panaszkodtak, ezt hozták fel az egyik legnagyobb hibaként, hogy mire ezek a fiatalok őhozzájuk kerülnek, vért izzadhatnak, de a sikerre való esély vajmi csekély lesz. Mindazonáltal maga az aktuális vizsgálat és a jelentés tulajdonképpen csak a felszínt kapargatja, és sokkalsokkal mélyebb társadalmi problémarendszerről van itt szó, nevezetesen: a több
