Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 24. hétfő (177. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentés vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1431 fogunk menni, ha ezt a befolyt összeget olyan célo kra akarják majd elkölteni, amit a sarkalatosság nem tenne lehetővé a parlament kétharmados döntése nélkül. Tegyünk feljelentéseket - ez a kedvencem, minden korrupciógyanús ügyben is rendre ezt mondják el. Államtitkár úrnak nagyon szívesen átküldö m azokat a feljelentéseket, amelyeket megtettem. Az ügyészségtől egy rövid válasz érkezik, aminek gyakorlatilag két lényegi mondanivalója van: nincs rá embere és nem ért hozzá. Semmilyen módon nem adtak lehetőséget arra, hogy a strómanrendszer kiszűrhető l egyen, s nemcsak számunkra nem adtak erre lehetőséget, hanem a hatóságok számára se. Épp ezért nyújtottam be két héttel ezelőtt azt a határozati javaslatot, amely lehetőséget teremtett volna legalább öt törvény módosításával, hogy hatékonyan lépjünk föl a strómanrendszer ellen. Ha ezt megtette volna az Országgyűlés, és nem söprik le vita nélkül a bizottsági ülésen, akkor minden bizonnyal nem itt tartanánk. S egy ilyen rendszer felépítése után már a földprivatizáció is lezajlódhatott volna úgy, hogy talán tö bb tisztességes elemet tartalmaz. Tényleg szinte semmire sem kaptunk érdemi választ. Én nagy tisztelője vagyok a hölgyeknek, és örülök, ha minél többen vesznek részt például az agráriumban is, de azért az mégiscsak feltűnő, hogy mondjuk, a földvásárlóknak több mint a fele volt hölgy, míg a földműveseknél ez az arány 10 százalék körül mozog. Ezek azért mindenképpen érdekes adatok. Tényleg örülök, ha arról van szó, hogy megjött a hölgyek kedve a földvásárláshoz, és majd ők gazdálkodni fognak, de félek, hogy i tt egészen más van a háttérben, államtitkár úr. Ha annyira jó ez a rendszer, ahogy azt ön állítja, és ahogy fényezik ezekben az előttünk fekvő javaslatokban, akkor miért nem volt ez annyira vállalható, hogy már 2010ben vagy 2014ben a választások előtt sz épen beírták volna a programba, erről beszéltek volna. Nagy csönd volt erről, államtitkár úr. Arról beszéltek, hogy a régi bérlőkkel, akik néha valóban vállalhatatlan, sőt, elég gyakran vállalhatatlan körülmények között bérelték az állami földterületet, an nyira pozitívan voltak jutalmazva ezekkel a földterületekkel, hogy ezt megszüntetik, és egy új rendszert hoznak létre. Erről beszéltek, ebben még partnerek is voltunk, egy szava nem lehet ezzel kapcsolatban. (19.30) Nem kaptunk arra érdemi választ, hogy az erdők mikor kerülnek sorra. (Dr. Bitay Márton Örs: Nem is kérdeztétek.) Itt most már bő másfél éve szintén felröppentek hírek, és nem kaptunk kielégítő választ arra vonatkozóan, hogy igazake azok a pletykák, hogy privatizálni fogják kezdetben az erdészet eket és aztán később talán majd magát az erdőt is. Miért nem kötötték foglalkoztatáshoz az eladott állami földterületeket? Az egy kiváló mérőszáma lett volna annak, hogy valóban a helyi érdekeknek megfelelően, valóban a közjó szempontjai alapján adták el e zeket a földeket, és olyan vásárlók szerezték meg, akik ezt figyelembe veszik. Mi lesz a bérlők ellenőrzésével? Erről sem mondott még soha semmit államtitkár úr. Folynak tovább ezek az ellenőrzések? Nagyon sok mindenben kamuztak azokban a pályázatokban, am ik alapján aztán megnyerték ezeket az állami földeket. Fogják ezeket a továbbiakban is ellenőrizni? Az állattartást fogják ellenőrizni? Azokat a feltételeket, amit elvártak, és amelyek alapján magas pontokat kaptak és megnyerték ezeket a földterületeket? V agy most már nem lesz fontos? Erre is szívesen várnánk választ, mert ez is sok mindent megmagyarázhat. És ha már kitértünk arra, hogy kis és nagy, és hogy nem lehet megmondani, hogy ez mit jelent, hát ne ilyen szakmai szempontokat hozzon, államtitkár úr! A zt hiszem, hogy mi, akik ebben a témában megszólalunk, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindegy, milyen ágazatról beszélünk, és ott hány hektár számít kicsinek vagy nagynak. De az a helyzet, hogy az semmilyen ágazatban, semmilyen körülmények k özött nem számíthat kicsinek, hogy valakinek 1500 hektárt adnak a meglévő mellé még pluszban az állami földterületekből. Tudom, persze, nem egy személynek, hanem a családnak, de ez mégiscsak elképesztő! És semmilyen számítás szerint nem mondhatja erre álla mtitkár úr azt, hogy ez a kicsi és közepes családi
