Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 24. hétfő (177. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1337 nemzet, Magyarország vezetésére. (Gőgös Zoltán: Tasnádiról mi a véleményed?) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancso ljon! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : (Az államtitkár Mansfeld Péter arcképét ábrázoló pólót visel.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az idei évforduló, a forradalom és szabadság harc 60. évfordulója és a tíz évvel ezelőtti rendőrterrornak a tízéves évfordulója jó alkalom lett volna a baloldal számára a bocsánatkérésre. Bocsánatkérésre amiatt, hogy tíz évvel ezelőtt az ’56os veteránokat nem engedték be a Műegyetem aulájába (Kunhal mi Ágnes: Ti meg a Kossuth térre nem engedtetek be demokratákat!) , amikor ott zajlott a központi megemlékezés az ’56os forradalomról, mert valamiért úgy gondolták, hogy ’56osok nélkül könnyebben emlékeznek a szocialisták ’56ra, mint velük együtt. Ebből látszik, hogy valami még a lelkiismeretből pislákol a szocialistákban is vagy későbbi utódaikban. És jó alkalom lett volna arra, hogy Gyurcsány Ferenc vagy a Szocialista Párt vagy a Demokratikus Koalíció politikusai bocsánatot kérjenek az emberektől azért, mert tíz évvel ezelőtt békés megemlékezőkre, az ’56os hősök előtt fejet hajtókra rendőrattakot vezényeltek, könnygázt vetettek be, gumilövedéket vetettek be, kardlapot vetettek be, lovas rendőröket vetettek be. Ehhez képest ilyesfajta bocsánatkérésre nem került sor, sőt, egymás mellett állva, egymásnak adva a mikrofont Gyurcsány Ferenc előtt és után közösen léptek föl egy rendezvényen, és baloldali megújulásról beszéltek Gyurcsány Ferenccel, ami, azt hiszem, most már nyelvtanilag is oximoront jelenthet a magyar politikában. Mindezt Gyurcsány Ferenc még azzal is megtűzdelte, hogy aki kifogást keres, aki gyurcsányozik, az Orbánnal van. Hát, itt már elhangzott egy Kádár Jánosidézet, ez eggyel attól visszafele van, Rákosi Mátyástól származik ugye az, hogy „ak i nincs velünk, az ellenünk van”. Hát, egy hasonló retorika megjelent a megújuló baloldalnak is az ’56os megemlékezésén, ami egyáltalán nem ’56ról szólt, nem a forradalmárokról szólt, nem a pesti srácokról vagy Mansfeld Péterről szólt, hanem bizony a pol itikai helyezkedésről, hogy kiki hol, hogyan, milyen listán kíván majd pár év múlva a ’18as választásokon megjelenni. Ugyanakkor láthattuk a baloldalnak egy másik részét itt a Kossuth tér környékén, akik igyekeztek egy méltóságteljes megemlékezésből balhé t faragni, de köszönjük mindazoknak, akik fenntartották a rendet, és megvédték azokat is, akik békésen kívántak megemlékezni egy állami ünnepségen, és megvédték azokat is, akik agresszíven kívántak fellépni, és megtámadták vagy legalábbis ott voltak, és za varni próbálták a békés megemlékezőket. (Burány Sándor: És jól megverték őket.) Szerencsére a taps tegnap is mindig hangosabb volt, mint a füttyszó (Gőgös Zoltán: Rákosit is megtapsolták!) , és azt is megállapíthatjuk, hogy a XX. században a más megemlékez ésének a megzavarása, az ilyesfajta hangos fellépés sohasem a mérsékelt erőknek volt a politikai fegyvere. Ha megnézzük a XX. század történelmét, ilyesfajta támadások, ilyesfajta agresszív fellépés mindig csak szélsőséges politikai vezetők indíttatására in dult a XX. század történelmében. És mindez mutatja, hogy mire képes az ellenzék október 23án. Nem a hősök dicsőítésére, hanem egy hangos semmitmondásra, ami rendkívül hangos, de rendkívül tartalmatlan, nagyon kis mértékben tartalmaz bármiféle jövőképet Ma gyarország számára. És ha valakiknek még arra is van merszük, hogy a magyar Himnusz vagy a lengyel köztársasági elnök beszéde alatt sípoljanak, vagy az ’56os volt hősök, akik saját naplójegyzetüktől tényleg meghatódva lépnek ki a színpadra, és hallották v issza a 60 évvel ezelőtti saját gyermekkori feljegyzéseiket, hogy ez alatt is sípoljanak, ez alatt is meg tudják zavarni az ünnepséget, a megemlékezést, az, úgy hiszem, mutatja, hogy nem tisztelik azt, ami 60 évvel ezelőtt történt Magyarországon. Október 2 3a nem ellenzéki pozícióharcra jó, hanem a forradalmárok, a pesti srácok hősi dicsőítésére. Hiszen ők olyat tettek Magyarországért, amit kevesen mondhatnak el magukról.
