Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 17. hétfő (176. szám) - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának folytatása - ELNÖK: - TUZSON BENCE (Fidesz):
1293 (18.40) Hiszen ezeken a szavazásokon nem szavazott annyi ember a csatlakozás mellett, mint ahányan ak ár most is szavaztak nemmel a 2016os magyarországi népszavazáson. Tehát a legitimáció, ami e tekintetben jelent egyfajta jogi legitimációt is, de még inkább egyfajta politikai legitimációt, erős és egyfajta kötelezettséget teremt. Kötelezettséget teremt a rra, hogy a Magyar Országgyűlés foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és akár alaptörvénymódosítással vagy máshogy, de erősítse meg az emberek szándékát. Hiszen az az új egység, ami létrejött Magyarországért ezen a népszavazáson, kötelezettséget teremt, és ennek megfelelő a mostani alaptörvénymódosítás is. Kötelezettséget jelent, és ezt mondom jobbikos képviselőtársaimnak is, hiszen itt nem egy kérésről van szó. Nem arról van szó, mint ahogy Staudt Gábor megfogalmazta, hogy itt most a kormánypárti képviselők egy kérést fogalmaznának meg a Jobbik irányába azzal kapcsolatban, hogy támogassák az Alaptörvény módosítását, hanem a másik oldalról megjelenik egy kötelezettség, egy képviselői kötelezettség, hogy legyünk elkötelezettek abban az irányban, amiben az emberekne k egy ilyen nagy többsége, egy új egység állást foglalt. Ennek megfelelően tehát, önöknek is, kedves képviselőtársaim, van kötelezettségük ezzel kapcsolatban. Nem arról beszélünk, hogy szó szerint kell egy népszavazás döntését beilleszteni az Alaptörvénybe . Ezt megint csak LMPs képviselőtársaimnak mondom, akik nincsenek most itt a teremben. De itt arról van szó, hogy ahhoz, hogy megjelenjen egy gondolat, ami megjelent egy népszavazáson, és ezt alaptörvényi szintre akarjuk emelni, akkor annak szintje egy el ég magas szint, ami utána egy keretrendszert teremt, és ezek között a keretek között alkalmazható az a döntés, amit az emberek a népszavazás során meghoztak. Ennek megfelelő a mostani Alaptörvény is, ami többféle szabályt tartalmaz ezzel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy konkrétan, expressis verbis kimondja, hogy idegen népesség Magyarországra nem telepíthető be. Fölvetődött itt a kérdés, hogy a betelepítés fogalma egyáltalán létező fogalome, tehát hogy miről beszélünk akkor, amikor betelepítésről beszélünk . Itt egyébként az európai jogban és az Európai Bizottság gyakorlatában is megjelenő fogalmakról beszélünk. Amikor az Európai Bizottság resettlementről vagy relocationról beszél, ez két különböző fogalom. A relocation azt jelenti, hogy a már az Európai Uni ón belül levő bevándorlókat valamilyen formában el kell osztani, ez a kötelező betelepítésnek az a rendszere, amiről általában beszélni szoktunk; vagy egyébként a resettlement azokat az embereket is jelenti, és kevésszer beszélünk arról a veszélyről, ami f elvetődik nap mint nap az Európai Bizottságban is, amikor az Európai Unión kívülről akarnak embereket behozni, és azokat is ugyanúgy egy kvóta szerint elosztani az Európai Unió területén. Egyértelmű a magyar Alaptörvény rendelkezése, egyértelmű most ennek a módosításnak a rendelkezése, és az is egyértelmű, hogy ez összhangban áll az európai joggal. Ez egy fontos kitétel e tekintetben, hiszen olyan szabályt emelünk be most az Alaptörvénybe, ami egyébként egy létező szabály, vagy gondolatvilágában, vagy szava iban is akár, de létezik más európai jogok, más európai alaptörvények, alkotmányok szabályozásában. Ez a kitétel egy fontos kitétel a tekintetben, hogy a későbbiekben mit fog szólni az Európai Unió vagy az Európai Bizottság ehhez a módosításhoz, azaz tude ezzel kapcsolatban mondani valamit. Itt egy nagyon fontos kérdésre kell kitérni, amire kitértünk már korábban. Ez a kérdés pedig az, hogy hogyan viszonyul a magyar jog, hogyan viszonyul a nemzetállami jog az európai joghoz. Vajon létezike olyan, hogy az európai jog felsőbbrendűsége, vagy nem létezik ilyen, hogy az európai jog felsőbbrendűsége? Ha ezt a kérdést tisztázni szeretnénk, akkor alapvetően abból kell kiindulni, hogy mi az európai jog forrása. Ugye, az Európai Unió részéről folyamatosan, már a 70es évektől kezdve létezik egy lopakodó jogalkotás, azaz európai szabályozási körbe kíván bevonni olyan szabályokat, amelyek nemzeti hatáskörben vannak. Többször, több alkotmánybíróság is elutasította ezt. Még azt is mondták, főként a német alkotmánybíróság nak van több döntése is e tekintetben, hogy abban az esetben, amikor átadott vagy közösen gyakorolt hatáskörök vannak, akkor is annak a gyakorolt hatáskörnek a korlátját a nemzeti jog, a nemzeti alkotmányok mindenképpen jelentik. Mert itt olyan
