Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 17. hétfő (176. szám) - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának folytatása - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
1287 DR. HÖRCSIK RICHÁRD ( Fidesz ): Kös zönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is úgy vélem, hogy az október 2ai népszavazás eredményének egyenes következménye az Alaptörvény hetedik módosítása, amely Magyarország biztonságát és a tagállami hatáskörök védelmét szolgál ja. Mint az Európai ügyek bizottsága elnökének szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unió, az Európai Bizottság a jelenlegi helyzetében nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja egy tagállami népszavazás eredményét. Jól láttuk azt, hogy a bri t népszavazás következménye, a brexit hatása az egész integrációra kiterjedt, nemcsak Nagybritanniára, hanem az Unió 27 tagállamára is, hiszen érint minden európai uniós politikát és intézményt. (18.10) S ennek a magyar népszavazásnak a célja az volt, hog y az Országgyűlés hatásköreinek védelmét az Európai Bizottság lopakodó hatáskörével szemben megtegyük. Igen, többször elhangzott ez a kifejezés, hogy az Európai Bizottság az elmúlt fél évben nem csinált mást, mint kikerülvén az Európai Tanács határozatát, úgynevezett alsóbb szintű lopakodó jogalkotással megpróbálja ráerőszakolni a tagállamokra, így Magyarországra is a kötelező betelepítést. Éppen ezért kérdeztem meg az egyik európai bizottsági ülésen, az úgynevezett COSACülésen, hogy az Európai Unió a jogá llamok közösségee. Van az európai jog, és azt nem minden tagországnak kell betartania? És ha valakinek kötelezettségszegési eljárást kellene indítani a Bizottság részéről, akkor magának a Bizottságnak az ellenében kellene tenni? Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós tagságunk alkotmányos megalapozását, ahogy hallottuk ma többször a vitában, az Alaptörvény E) cikke biztosítja. Ez a cikk az úgynevezett csatlakozási klauzula, amiről megint sok szó esett a mai vitában, és amelynek alkotmányos előképe 200 2re nyúlik vissza. A jelenlegi hatályos E) cikk alapján Magyarország az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Azaz a hatáskörök átruházására csak az Európai Unió tagjaként, az Európai Unió javára kerülhet sor. Tehát, ahogy Szájer képviselőtársam is mondta, közösen gyakoroljuk a bizonyos hatásköröket az Európai Unió többi tagállamával. Meggyőződésem az is - többször ért bennünket vád , hogy az alaptörvényi rendelkezés igenis öss zhangban van az Európai Unióról való szerződéssel, amelyik világosan kimondja, hogy az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul. Azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak rá az Európai Unióra, az márpedig a tagállamoknál marad. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó. Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek éppen a lisszaboni szerződés második számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják előmozdítani. De azt is meg kell jegyeznem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tagállami hatáskörátruházás nem korlátlan. A hatáskörök átruházására csak az EUszerződésből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig, mégpedig a szerződés ben nevesített egyes konkrét tárgykörökre vonatkozóan kerülhet sor. Tempora mutantur - változnak az idők, mondták a régi rómaiak. Úgy vélem, hogy a több mint 12 évvel ezelőtti uniós tagságunk kezdete óta éppen itt az idő, hogy a hatáskörátruházás korláta it egyértelműen megjelenítsük az Alaptörvényben. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitákban már többször elhangzott a nemzeti identitás részének tekinthető alkotmányos identitás fogalma. Hallottuk azt is, hogy a nemzeti identitás kapcsán a kiindulópontot eb ben a tekintetben az európai uniós szerződés 4. cikk (2) bekezdése jelenti, amely alapján az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. A nemzeti identitások pedig részét képezik a tagállami alkotmány legfontosabb alapelveinek, amelyek egyú ttal az uniós jognak a tagállami alkotmánnyal szembeni korlátait is jelentik. A 4. cikk (2) bekezdése azt is előírja, hogy az Unió tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának a biztosítását, valamint a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét.
