Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
126 Én azt javaslom, hogy maradjunk a tényeknél és a valóságnál, még ha az nem is mindig szívderítő. Ezt a folyamatot megakadályozandó lépésként pedig menjü nk el október 2án a népszavazásra és szavazzunk nemmel! Különösen fontos, hogy a fiatalok is elmenjenek szavazni, hisz ők a jövő zálogai. Akadályozzuk meg a kötelező kényszerbetelepítést! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.) EL NÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni. (9.50) DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy beszédé ben is elhangzott, a tények erősen ellentmondanak azoknak a baloldali és liberális állításoknak, amelyek szerint nincs kötelező betelepítési kvóta. Ha csak a tavalyi szeptember 22ei döntésre gondolunk és az annak kapcsán keletkezett perre, talán egy bírós ági per kellő bizonyítékot nyújt arra, hogy ez egy létező és valós probléma, és valóban egy kötelezettség miatt indult a per, hiszen enélkül nem lehetne ezt az ideiglenes intézkedést megsemmisíttetni. De a nagyobb probléma az, amit a népszavazás segítségé vel is próbálunk kezelni, illetve felhívni rá a figyelmet, és kérni mindenki segítségét, hogy akadályozzuk meg az állandó, felső határ nélküli elosztási kvóták kialakulását, amellyel tavalyi adatokat figyelembe véve évente több mint 15 ezer migránst irányí tanának ide automatikusan, megspékelve azokkal a családegyesítési elképzelésekkel, amelyek egyre kiterjesztőbben értelmeződnek, és gyakorlatilag azt eredményeznék, hogy többszörösét jelenthetné egyegy befogadás, mint az adott személy befogadása. Ami szint én a baloldali és a liberális kételyeket illeti, őket az sem győzi meg, amely események NyugatEurópában történnek, vagy sajnos a tegnapi napon Magyarországon is volt egy olyan kísérlet, ahol egy 12 éves lánnyal szemben próbált egy migráns erőszakot elköve tni. Nem tudom, hogy azok a döntéshozók, akik a szemközti padsorokban ülnek, és ezeket a kormányzati intézkedéseket ellenzik, hasonló esetekben felfogjáke annak jelentőségét, hogy ezeknek az eseteknek az elszaporodása az ő lelkükön szárad. Vajon akkor maj d kit fognak hibáztatni? A rendőrséget, a kormányzatot, amikor a helyzet előidézésében markáns szerepük lenne? Éppen a népszavazás negligálása is azt jelenti, hogy vastagon érdekeltek abban, hogy ebben a kérdésben ne tudjon markáns álláspont kialakulni Mag yarország részéről, ne tudjuk felhívni Brüsszel figyelmét arra, hogy az itt élő emberek ellenzik idegen kultúrák, ellenséges kultúrák, olyan kultúrák megjelenését, amelyek vitatják az itt élők jogait is adott esetben a kereszt használatához, ahogy például Rétvári képviselőtársam említette az iménti felszólalásában. És hogy ezek nemcsak politikai vitákat jelentenek: a képviselő úr is utalt rá, hogy a Bizottságnak a május 4ei előterjesztése, javaslata, döntése, amelyet októbernovember folyamán fognak megvit atni a különböző tanácsi formációk, mindmind abba az irányba mutatnak, hogy nemcsak hogy a kötelezettséget írják elő, hanem aránytalan és diszkriminatív pénzügyi terheket rónak azokra a tagállamokra, amelyek nem hajlandók ezeket teljesíteni. Gondoljunk ar ra, a 6500, illetve 10 ezer euróval szemben, amit egyegy migráns befogadása, vagy éppen ügyének kezelése esetén az Unió pénzügyi teherként elfogad vagy támogatásként nyújt, ezzel szemben évente és személyenként 250 ezer eurónyi büntetéssel sújtaná mindazo kat, akik nem hajlandók beállni a sorba. És mindezt miért? Mit nyerhet cserébe az Unió? Mit nyerhet cserébe Európa? Mit nyerhet cserébe Magyarország? Semmilyen észszerű okot nem tudtak megnevezni arra, hogy miért ne tartsuk be az eddigi dublini rendszer sz abályait, hogy miért vesszük semmibe a schengeni övezet védelmét; gondoljunk csak Görögország esetére! Az az álszent hivatkozás, hogy Európában demográfiai problémák vannak, hogy a munkaerőpiaci helyzetet így meg lehet oldani, éppen az eltelt évek statiszt ikai adatai bizonyítják, hogy nem sikerült
