Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 17. csütörtök (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
927 szétválaszt, hanem arra, mi a valódi érték, amely összeköt. Azt üzeni, van tapasztalatunk arra, miként újulhat meg az egyes ember, a közösség, a nemzet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Hoppál Péter államtitkár úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Mi nisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, méltó megemlékezés és méltó gondolatsor volt a reformáció 500 éves évfordulójához az, amit a képviselő úr elmondott és amit képvisel akár államt itkári munkájában, akár abban a munkában, amivel hozzájárul a Reformáció Emlékbizottság működéséhez. Úgy gondoljuk, hogy a reformáció egy olyasfajta folyamatot indított el, amely az egész magyar nemzeti teljesítménynek egy része, a reformáció a magyar örök ségnek a része és Magyarország jövőjének a része. Ez messze túlmutat az egyház szorosan vett határain, körvonalain. Ez az egész magyarság számára, egész Európa számára fontos, és mondhatom ezt, azt hiszem, katolikus emberként is, hiszen ma már szerencsére a vallásosság, a reformátusságunk, a katolikusságunk az, ami összeköt minket, és nem az, ami szétválaszt. A XVI. századi események döntőek voltak egész Európa jövőjére nézve. A képviselő úr már részletesen elmondta, hogy milyen gazdasági, társadalmi változ ások indultak be, ezért volt fontos a magyar kormány számára is, hogy Reformáció Emlékbizottságot hívjon életre nemcsak az emlékbizottság évére, ’17re, hanem a tavalyi évben elkezdte a működését, és az idei évben is már számtalan, közel 200 programot és p ályázatot hirdetett meg, amelyekről majd a későbbiekben beszélek. Ebben a bizottsági munkában nemcsak politikusok vesznek részt természetesen, hanem egyházi vezetők és szakemberek is. Az a saját credója, ha fogalmazhatok így, az emlékbizottságnak, hogy ne csupán nosztalgiázásról szóljon az emlékév, ne visszaemlékezésről, hanem lássuk meg és őrizzük meg azokat az értékeket, amelyek továbbadhatók, amelyek a mai Magyarországnak, a mai Európának, a mai református egyháznak, a mai kereszténységnek, keresztyénség nek is a gazdagítását szolgálhatják. Különösen fontos a visszatérés és a visszatekintés az akkori indulásra azért, mert ha itt, Európában megnézzük az elmúlt 15002000 év történelmét, akkor valahogy mindig azt látjuk, hogy amikor valaki valami újat akart i ndítani, amikor reformációt indított be, akkor az új keresése mindig azzal volt egy, hogy megkeresték a gyökereket, hogy honnan indultunk eredetileg, újraformáljuk, reformáljuk, nézzük meg az eredeti kereszténység akkori hagyományait, nézzük meg az eredeti értékeket, amelyek mentén elindultunk, és ha valami modernizációt kezdtek, ha olyan modernizációt kezdtek - pontosabban - el az elmúlt évszázadokban, évezredekben Európában, ami hosszú távon fennmaradt, az mindig olyan megújítás volt, amely a gyökerekhez való visszatérést tűzte ki a zászlajára. Szerintem fontos ezt tudnunk akkor, amikor sokszor már csak rövid távon gondolkozó vezetési elméletekkel találkozunk. Azért is szüksége van Magyarországnak és szüksége van Európának a reformáció emlékévére és az ily esfajta programok megvalósítására, gondolatok felszínre hozatalára, hiszen egy olyan helyzetben van Európa, amely nemcsak egy gazdasági krízist jelent, hanem egy morális krízist jelent. Ebben a morális krízisben azokhoz az alapelvekhez, akár gazdaságszerve zési alapelvekhez, akár erkölcsi alapelvekhez való visszatérés, visszatekintés, amelyekre a képviselő úr is felhívta a figyelmet, legalább olyan fontos, mint a gazdaság lendületbe hozása. Ez nemcsak a protestáns egyházak belügye, hanem egész Magyarország s zámára oktatási kérdés, nevelési kérdés, a családok számára fontos kérdés, fontos kulturális terület, művészeti terület, gazdasági vagy munkaetikai terület is mindnyájunk számára.
