Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - PETNEHÁZY ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
856 Ezért naponta megéljük azt az örö kséget, amelyért felelősek vagyunk. Több értelemben is felelősek vagyunk. Egyrészt ez a felelősségérzet több a Széchenyieknek kijáró tiszteletnél, azért több, mert cselekvésre kötelez mindabban, ami Széchenyi tárgyi és szellemi örökségének megőrzését, fejl esztését, közkinccsé tételét jelenti. Másrészt ez a felelősség cselekvésre kötelez abban is, hogy a polgári Magyarország kiteljesítésén és megerősítésén dolgozzunk azzal a lelkülettel, elszántsággal, amivel Széchenyi István példát mutatott a közéletben, po litikusként, államférfiként és hitben élő magánemberként egyaránt. Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani Magyarország Kormányának, személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy az Orbánkormány elsőként a rendszerváltás utáni időszakban font osnak tartja, hogy a Széchenyiek örökségének méltó helyreállítása és fejlesztése megtörténjen ahhoz a szellemiséghez méltóan, aminek köszönhetően a XIX. században a polgári Magyarország megszülethetett. Igen, mi, akik Széchenyi örökségében élünk, ezért saj átos módon örökösei vagyunk a Széchenyieknek, szellemi értelemben mindenképpen. Ezért a Fertő menti, Cenk környéki, Sopron vármegyei embereknek a közélethez való viszonyulásában is ez a szellemiség nyilvánul meg, ami a Széchenyiek haza- és nemzetszeretetéb ől eredeztethető. Igen, mi Sopron vármegyeiek büszkék vagyunk a legnagyobb magyarra. Amint azt Östör József, Sopron vármegye nemzetgyűlési képviselője, aki egyébként Széchenyikutatóként is ismert, a múlt század 20as éveiben ezt írta: „Az isteni gondvisel és osztotta el nagyjainkat hazánk különböző tájain. FelsőMagyarországnak megvan a maga Rákóczi Ference és Kossuth Lajosa, Erdélynek Bethlen Gábora és Teleki Mihálya, Zala vármegyének Deák Ference, Biharországnak Tisza Istvánja, hogy csak az államférfiakná l maradjunk, így van meg nekünk, Sopron vármegyeieknek ezer esztendő legnagyobb magyarja, gróf Széchenyi István.” (19.40) Elmondhatjuk, hogy Széchenyi István az egész országé ugyan, de reá mi, Sopron vármegyeiek különös jusst formálunk. Ha a kereszténység hőskorában élnénk, azt hiszem, hogy őt választotta volna Sopron vármegye a védő patrónusának. És fordítva: az a Széchenyi István, aki élete meghatározó éveit Cenken és Sopronban töltötte, a magyar haza és a nemzet szolgálatára tette fel életét. A reformkor vezéralakjaként az egyik legnagyobb formátumú valaha élt politikus. A nemzetével azonosuló főúr az egész magyarságot kívánta a saját maga által kialakított eszmények alapján újraformálni. A polgári viszonyok megteremtésére európai összehasonlításban is egyedülálló koncepciót dolgozott ki, amelynek az egész közösség a nyertesévé válhatott. Amint ő fogalmazott: „Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a község.” Tisztelt Képviselőtársaim! Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulóját ünnepeljük 201 6. szeptember 21én. Méltó szellemiségben és összefogással a Széchenyiörökséghez kapcsolódva a nagycenki egyházközség és Nagycenk nagyközség önkormányzata közös szervezésében 2016. január 2án ünnepi főpapi szentmise nyitotta meg Nagycenken az emlékév hel yi eseményeinek sorát, a Szent István plébániatemplomban. A Széchenyi jubileumi évet úgy indíthattuk el Nagycenken, hogy az előző évtizedekhez képest - amint azt már említettem, a jelenlegi Orbánkormánynak köszönhetően - konkrét eredményei vannak a kormán yzati kiemelt figyelemnek, amely a nagycenki Széchenyiemlékhelyekre irányul. A fejlesztések keretében megtörtént a Széchenyi Emlékmúzeum tetőszerkezetének és külső, északi homlokzatának felújítása, a Széchenyi Mauzóleum felújítása. A hitbéli értékrendet t ükrözi, hogy a jubileumi évben a Széchenyikápolna is visszakerülhet abba a méltóságba, amely azt az értékrendet illeti, ami Széchenyi egész életét, életpályáját, nemzetszolgálatát megalapozta. Széchenyi saját kápolnája az a hely, amely a Döblingből hazaho zott földi maradványainak is helyt adott, amíg végső nyughelyére nem talált. A 225 éves évforduló ismét az imádság helye lehet, hogy így, méltóságában visszaállíthatjuk a szent helyet, azzal az elkötelezettséggel és tisztelettel, amivel a keresztény hitbél i értékrendnek és Széchenyi nagyságának is tartozik az utókor.
