Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
854 Nyilvánvaló, hogy Széchenyi István és korának ö röksége hozzájárult ahhoz, hogy a mai Magyarország általunk is ismert keretei, feltételei és körülményei, amelyet polgári Magyarországnak nevezhetünk, rendelkezésünkre állnak. A mai aktív generáció a reformkor időszakának, a ’4849es örökségnek örök háláv al tartozik, amennyiben a magyar tudomány, a magyar kultúra, a magyar politika és a polgári társadalom, valamint a gazdaság kereteit és lehetőségeit ők építették ki a késői utókor számára. Ilyen értelemben is úgy gondoljuk, illő és méltó, hogy gróf Széchen yi István születésének kerek évfordulóját, a 225. évfordulót ilyen formában is egy szimbolikus jogi aktussal az Országgyűlés határozatba foglalja. S természetesen fontosnak tartjuk, ahogy L. Simon László képviselőtársam erről részletes említést tett, hogy a kormány is foglalkozzék az emlékévvel, foglalkozzunk ezzel, hiszen a cél az, hogy Széchenyi István és korának szellemi örökségét társadalmasíthassuk. Azt szeretnénk, ha az említett objektumok felújítása, kiállítások rendezése és programok szervezése hozz ájárulhatna ahhoz, hogy a mai fiatal generáció és az aktív idősebb korosztály is újragondolná, hogy mi mindent nyújtott, mi mindent kaptunk szellemi hagyatékként gróf Széchenyi István örökségéből, melyek azok az objektumok és melyek azok az értékek, amelye kből ma is irányt kapunk és erőt meríthetünk. Ezért örülök kifejezetten annak, hogy a ma előttünk álló országgyűlési képviselői önálló indítványt megelőzhette a Széchenyikultuszról és a nagycenki Széchenyiemlékhely felújításáról szóló , decemberben hozott kormányhatározat, amely néhány intézkedést foganatosít, és ehhez állami forrásokat rendel. Természetesnek tartjuk azonban, hogy ez nem csupán a kormányzat feladata kell legyen, és nem csupán egy országgyűlési határozat keretében kell h ogy minden politikai erő által támogatott kérdés legyen, hanem azt szeretnénk, ha a társadalom minél szélesebb rétegei kapcsolódnának be ’48 örökségének, illetve Széchenyi István örökségének a feldolgozásába. Ezért tartjuk kiemelten fontosnak, hogy ennek a z évnek - amely nem hivatalos emlékév, de a 225. évforduló mégiscsak egy kerek dátum - a rendezvényei minél szélesebb társadalmi körök számára nyitottakká váljanak, illetve ha néhány olyan objektum felújításával, valamint egy kiállítás rendezésével hozzájá rulnának az örökség átéléséhez, amelyeket képviselőtársam előterjesztőként említett. (19.30) Szimbolikus esélyként tarthatjuk számon, hogy az előterjesztést éppen a mai napon tárgyalja az Országgyűlés. Hiszen emlékezhetünk arra, hogy 2014 végén döntött arr ól az Országgyűlés, hogy március 16a, a mai nap a magyar zászló és címer napja a nemzeti naptárunkban. Azt mondhatjuk, hogy az Országgyűlés még most is egyfajta adósságtörlesztésben van, a rendszerváltás után negyedszázaddal is. Hiszen nálunk szerencséseb b nyugati társadalmakban, országokban, ahol nem tombolt 45 éves kommunista diktatúra, és ahol a szimbólumoknak értékük van, és ahol a nemzeti önazonosság megélését nem tiporták sárba, ahol nem cserélték le kommunista címerekre az ország címereit, ezekben a z országokban magától értetődő természetességgel ezek a nemzetek megünneplik, és hatalmas nagy ünnepséget szerveznek a nemzeti zászló és címer napjára. Érdemes megvizsgálni a nyugati társadalmak ez irányú hagyományait. Nagyon izgalmas hagyománymegéléseket és ünnepségsorozatokat tapasztalhatunk tehát NyugatEurópa és Skandinávia térségében és a tengerentúlon is. Illő és méltó, hogy a magyar Országgyűlés alig 1415 hónappal ezelőtt ezt az adósságot is törlesztette. A rendszerváltás után 25 évvel elég erős vol t ahhoz a magyar társadalom, hogy egy ilyen kérdésben is olyan delegáltakat küldjön a magyar Országgyűlésbe, akik ezt az adósságtörlesztést fontosnak tartották. Így ér össze tehát a mai nap, a magyar zászló és címer napja, a ’48as, illetve reformkori örök ségünk Széchenyi István hagyatékának méltó ápolásával. Örülök, hogy ezzel a szimbolikus jogi aktussal hozzájárulhat a magyar Országgyűlés is ahhoz, hogy a legnagyobb magyar páratlan életművének, szellemi hagyatékának megismerése és ápolása az egész magyar társadalom számára valóság legyen.
