Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ
849 nemzeti progresszivitás legjelentősebb képviselője, és az a progresszivitás, értelmezés, amit az ő életművének áttekintése kapcsán megfogalmazhatunk, a jövő nemzedék számára is átélhető tartalma t, értelmezhető kereteket jelenthet. (19.00) A mai kormány is olyan hazát és olyan világot szeretne, mint amilyet Széchenyi István szeretett volna, ahol meghatározó a nemzeti öntudat, a haza szeretete, a tenni akarás, az értelmiségi diskurzus, a szellem fo ntossága, a becsület, a nemzeti progresszivitás, a hit, a bölcsesség, az önbizalom, a múlt tisztelete, a szociális érzékenység, a szolidaritás; az, hogy akinek van, az áldoz belőle a köz javára, ahogyan annak idején Széchenyi is a saját vagyonából áldozott a közösség oltárán. Gróf Széchenyi István, mielőtt politikai pályára lépett, bejárta a világot, tapasztalatokat gyűjtött, hazajött és megvalósította álmait, megvalósította minden olyan elképzelését, amely egyébként hosszú távra, sőt mind a mai napig hatóa n alakította át a nemzetünk kereteit, történelmét, az ország gazdaságát, kultúráját, tudományát. Pedig az akkori időkben még ennyire sem volt fejlett az ország, mint most, tehát igazság szerint egy olyan közegből távozott el, és egy olyan közegbe tért viss za, ahol bizony a világlátás sokkal fontosabb volt, a kommunikációnak a maihoz képest való csekélyes volta éppen hogy nehezebbé tette azt a fajta világlátást és tanulást, ami a mai korunkban a fiatalok számára az internet világában, fizikai helyváltoztatás nélkül is természetes dolognak tűnik. Ez a fajta szemlélet, hogy ő bejárta a világot, tapasztalatokat gyűjtött, illetve az erre épülő szemlélet a fiatalok számára ma is aktuális példa kell hogy legyen. A mi kormányunkat számtalanszor támadják, hogy nem te szünk elég lépést annak érdekében, hogy a fiatalok ne hagyják el az országot. Mi már itt többször, az ezzel a kérdéssel kapcsolatos vitanapon is kifejtettük, hogy az a szerencsés, ha a fiatalok világot látnak, és tapasztalatokat gyűjtve, más kultúrákat, má s szokásokat megismerve térnek haza, és tudásukat a nemzet és a saját szűkebb környezetük, valamint a családjuk számára kamatoztatják. Engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet, idézem: „Sok jól képzett szakember és fiatal hagyja el az országot és keres külföldön munkát. A polgári erények, szorgalom, tehetség és tudás megbecsülése, mértéktartás, tisztesség helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át. Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lé p, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus.” Itt az idézet vége. Ez az idézet, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, nem gróf Széchenyi Istvántól való, hanem Stumpf Istvántól, és a mai sajtó felkapta ezt az idézetet, illetve felkapta tanulmányának több más részletét is, úgy állítva be ezt a tanulmányt, mintha egy erőteljes kormánykritika lenne. Természetesen az első Orbánkormány volt miniszterének is joga van a jelenlegi kormányról ítéletet mondani, de h a ebből az idézetből indulunk ki, akkor kimondhatjuk azt, hogy bizony a mi táborunkban, a mi szellemi és politikai közösségünkben is vannak olyanok, akik nem feltétlenül látják jól a helyzetet. Hiszen visszautalok Széchenyire, éppen az ő példájából kiindul va kell hogy a fiatalok világot lássanak, tanuljanak, erősödjenek hitben, erősödjenek szellemiekben, és aztán visszavárjuk őket, legyenek ők a haladás motorjai, legyenek ők, akik valóban értékalapú közösséget hoznak létre, és valóban a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása helyett a polgári erények mentén élik életüket, szervezik életüket. Most Széchenyitől egy idézet, ami persze az előbb elmondottak hallatán mégis aktuálisnak tűnik. 1823ban írta: „Egy olyan országban, melyben oly csekély a közössé gi szellem, mint a mienkben, ahol mindenki csak magával törődik, és a közre nem gondol, véleményem szerint valamilyen egyesítés kezdete lényeges haszonnal jár: mert több embernek olyan vállalkozás is könnyű, mely a magánosnak egyszerűen lehetetlen marad.” Itt az idézet vége. Igen, Széchenyi példájából, tapasztalatából, útmutatásából kell kiindulnunk, közösségi szellemet kell erősítenünk, közösségeket kell építenünk, legyen szó szűkebb közösségről, legyen szó tágabb közösségről, akár a nemzeti közösség össze tartó erejéről is.
