Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Tukacs István (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „A kancellár megoldja a pénztelenséget?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
805 Köszönöm a szót , elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy azon nyomban pontosítsak, nem a felsőoktatás kancellárjairól akarok beszélni, hanem az egészségügy egy újabb ötletrohamának egy részéről. (Dr. Rétvári Bence: Ötletroham?) Nevezetesen arró l, hogy bár az egészségügynek szinte minden szereplője egyetért már abban, hogy az ágazatnak jelentős pluszpénzre van szüksége, minden szereplő egyetért már abban, hogy első lépésként emelni kell a béreket, egyetlen szereplő nem ért ebben egyet: a kormány maga. A pénztelenséget pedig különféle ötletekkel akarja orvosolni. Az új államtitkárnak bűvészmutatványokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a mandátumának megfelelően végrehajtsa a kevés pénzből történő elégtelen gyógyítás feladatát. Az államtitkár úr most már azt mondja, hogy nem kell a mentőnek 15 percen belül kiérkeznie; azt mondja, hogy maradhatnak krónikus belosztályokon fekvő idős emberek gyógyító munka nélkül; azt mondja a kancellár úr - államtitkár úr, bocsánat, nagyon koncentrálok a mondandóm lénye gére (Derültség és közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. - Balla György: Nem sikerült tökéletesen.) , hogy nem kell jelentős forrás, miközben mindenki tudja, hogy kellene vagy 600 milliárd. Na, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretném kérdezni az állam titkár úrtól, hogy bár úgy látom, hogy beleszerettek ebbe az ötletbe, hogy legyen egy kancellár, mégis mi lesz ennek az embernek a feladata. Az lesz a dolga a kancellárnak, hogy ő lesz, aki végrehajtja a pénztelen egészségügy kellemetlen feladatait? Az les z a dolga, hogy a kormány rámutathat majd, amikor pénzt kér az egészségügy egyik intézménye, hogy tessék menni a kancellárhoz, hiszen ő a felelős ezért? Mint hallom, most már betegútszervező feladatai is lesznek. Ez meg, államtitkár úr, tudja mi? A túlzot t álalmosítás kapcsán létrejött mamutszervezetek kudarcának beismerése. Ez egy KLIKII. Arról szól ugyanis a helyzet, hogy sem a GYEMSZI, sem a GYEMSZI utódszervezetei - mert ezek voltak az egészségügy KLIKjei - nem képesek a feladatuknak eleget tenni, ez ért most már több kórházat gondozgató kancellárban akarnak majd tervezni, olyan emberben, aki a feladatait nem fogja tudni ellátni, mert nem lesz hozzá pénze. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszoljon arra, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a helyzet ben, amikor mindenki tudja, hogy 50 százalékos azonnali fizetésemelés kellene az egészségügyben. Válaszoljon, hogy mi lesz ennek az embernek a dolga abban a szituációban, amikor egy mentő órákon át mászkál a fővárosban, mert nem tudja, hogy hova vigye a be teget, a beteg meg meghal. Államtitkár úr, válasz kellene azokra a kérdésekre, amelyek az egészségügy válságával kapcsolatosak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emb eri Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, sikerülte a felszólalása lényegére térni, képviselő úr, de azt hiszem, nagy bátorság mindig ilyen szavakat mondani eg y szocialista képviselőnek, azon Szocialista Párt tagjaként, aki az MSZPSZDSZkoalíció tagjaként teljes mértékben magára hagyta a pénztelenségben az egészségügyet; amelyik azt mondta a kórházaknak, azt mondta az orvosoknak, hogy szedjenek vizitdíjat, szed jenek kórházi napidíjat, és abból próbáljanak valamit fenntartani abból az egészségügyi színvonalból, ami járna az embereknek a befizetett járulékaik után. Azon egészségügyi kormányzatot támogató politikusként mondja ön ezt, aki kórházi széfekre költött ah elyett, hogy kórházi berendezésekre költött volna, és azt a szörnyű kálváriát is végigasszisztálta, sőt végigsegítette az akkori kormányzat, amit csak egy szóval, a HospInvesttel és az egészségügyi privatizációval lehet jellemezni, amely még azt a maradék eszközállományt is eltüntette sokszor a kórházakból, amely a fenntartásába került, és nem hagyott maga után mást, csak csődöt, adósságot és kifizetetlen számlákat, amelyeket utána az ön szerint rosszul működő, közfinanszírozott egészségügyi rendszerből kel lett kipótolni.
