Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Dr. Szél Bernadett (LMP) - a miniszterelnökhöz - „Meddig kell várni az Isztambuli Egyezmény ratifikációjára?” címmel - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
803 Én azt gondolom, hogy egy ilyen fontos témáról, ha beszélünk, akkor nem megkerülhető az, hogy egy ország költségvetésére ránézzünk, és elmondjuk azt, hogy hányszor próbálták ezt a költségve tést úgy módosítani, hogy az isztambuli egyezményre jusson 8 milliárd forint, hogy végre ezek a borzasztóan tragikus statisztikák javulni tudjanak. Ezt az LMP is megtette, más pártok is megtették, viszont a kormány annyiszor szavazza le, ahányszor meglátja ezt a kezdeményezést. Én azt gondolom, hogy le kéne szokni erről a „zsigerből visszautasítunk mindent, ami az ellenzéktől jön” mentalitásról, legalábbis, ha ilyen pártok és mindenfajta politika fölött álló érdekről van szó, mint a bántalmazott nők ügye. T isztelettel kérdezem, államtitkár úr, hogy mikor érvényesül végre a zéró tolerancia elve a nők bántalmazásával kapcsolatban, mikor fogja Magyarország végre ratifikálni az isztambuli egyezményt. ELNÖK : Völner Pál államtitkár urat illeti a szó. DR. VÖLNER PÁ L igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az Európa Tanács miniszteri bizottsága 2011. április 7én fogadta el a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztamb uli egyezményt, amelyet 2011. május 11én nyitottak meg aláírásra, és 2014. augusztus 1jén lépett hatályba. A kormány - mint ahogy ezt képviselő asszony részére már számos alkalommal és számos formában jeleztük - fontos feladatának tartja az egyezményhez való csatlakozást. Ahhoz azonban, hogy valamely megállapodást magunkra nézve kötelezőnek ismerjünk el, fel kell mérnünk a belső jogi környezetet annak érdekében, hogy ne legyen jogrendszerünkben olyan szabályozási elem, amely nemzetközi egyezménnyel ellent étes lenne. Az egyezmény szabályozási köre jóval túlmutat egy vagy két minisztérium hatáskörén, hiszen a nők elleni és a kapcsolaton belüli erőszak tárgykörében komplex jelleggel fogalmaz meg anyagi és eljárásjogi kötelezettségeket. Az egyezmény végrehajtá sát pedig egy külön testület, a nőkkel szembeni erőszak és kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja ellenőrzi a csatlakozó államok vonatkozásában. (16.10) Állításával ellentétben az Igazságügyi Minisztérium valamennyi válaszában azt hangsúlyo zta, hogy a csatlakozás előkészítése a fentiekre figyelemmel önkormányzati együttműködést és más állami szervek bevonását tette szükségessé a munkálatokba. Erre figyelemmel a kérdéskör rendezéséért leginkább felelős miniszterek, a közigazgatási és igazságü gyi miniszter, az emberi erőforrások minisztere és a belügyminiszter külön munkacsoportot hoztak létre a csatlakozás előkészítése érdekében. A munkacsoport 2013 novemberét követően több ülést tartott, majd 2014 januárjában döntést hozott arról, hogy az egy ezmény aláírására sor kerülhet. A Magyar Közlöny 2014. február 3i számában közzétételre került a kormány határozata az egyezmény szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról. Ez alapján 2014. március 11én Magyarország képviseletében Robák F erenc nagykövet úr aláírta az egyezményt. A munkacsoport tagjai azonban jelezték, hogy az egyezményhez való csatlakozás során jogszabályalkotásra, intézkedések meghozatalára van szükség, ami egyidejűleg költségvetési források biztosítását is indokolja. Csa k ezek meghozatalát követően kerülhet sor az egyezmény ratifikációjára. A ratifikáció előkészítésének, a feladatok pontosításának és a végrehajtás ütemezésének elősegítése érdekében 2015ben többször is összehívásra került a nőkkel szembeni erőszakkal fogl alkozó munkacsoport. Az intézkedések feltérképezése folyamatosan zajlik. A munkacsoport elkészítette az összegző jelentését, ez benyújtásra került a kormányhoz, bemutatta az egyezmény ratifikációjához kapcsolódó álláspontokat és a szükséges döntési pontoka t.
