Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 7. hétfő (133. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
694 Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondhatjuk, hogy mindenekelőtt a szülők, de az iskolával összefüggésben a pedagógusok felelőssége is, hogy olyan ügyekben ne késztessék állásfoglalásra a gyermekeket, amelyekhez felnőttek mérlegelése, döntése szükséges. Még akkor sem, ha vita van közöttük. (Dr. Józsa István: Akkor sem, ha róluk van szó.) Az apa és az anya közötti családi nézeteltéréseket, az igazgató és a tanító közötti szakmai vitákat, a munkáltatói és a szakszervezeti érdekkülönbözőségeket nem a gyerekeknek kell megoldaniuk. A felnőttek konfliktusait nem lehet gyáván mögéjük bújva vagy számítóan rájuk hivatkozva kezelni. A felnőttek dolgában nem a gyerekeknek kell igazságot tenniük, a pá rtpolitikának meg végképp nincs helye az iskolában. Volt olyan, akár első osztályos kisgyermek - nem is egy , aki szülői jóváhagyással maradt otthon a múlt hétfőn. A gyerekek a hírek szerint az ellen tiltakoztak így, hogy sok a tananyag. A didaktika, a ta nítástanulás egysége alapján azonban mindenki előtt világos, hogy a gyermek csak a maga szemszögéből tudja megítélni, hogy mi a sok és mi a kevés. A tanítás mesterségbeli tudást igényel, felsőfokon oktatott szakma; amióta világ a világ, nem csekély számú többdiplomás, nyelveket beszélő, a nemzeti elvárásokat és a nemzetközi szakmai trendeket is jól ismerő pedagógus alkotja meg a központi tanterveket. De volt ennek a múlt hétfői pedagógustünteté snek egy furcsa mozzanata is, a kötelező, illetve az ingyenes ebédek le nem mondása. Csepelen a polgármester úr arról tájékoztatott engem, hogy ez összesen 598 210 forintba - 598 210 forint közpénzbe - került. Nos, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, tisz telt szakszervezeti vezetők! Ez az ára annak, ha beviszik a politikát az iskolába, ez az ára annak, ha gyerekeket késztetnek arra, hogy ők vállalják fel azt a mondanivalót, amit a felnőtteknek egymást közt kellene megbeszélniük. Azt gondolom, leszögezhetjü k ennek a fényében is, hogy a politikának az iskolában nincs helye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Megadom a szót válaszra Soltész Miklós államtitkár úrnak. SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Kö szönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a köznevelés, az oktatás helyzetéről beszélünk, és erről külön vitanapot kezdeményezett egy baloldali frakció, akkor érdemes megnézni azt, hogy honnan indultunk és hol tartunk most. És ez teljesen összekapcsolódik azzal a gondolatvilággal, azzal a mentalitással, amit előbb Harangozó képviselő úr művelt itt a parlamentben, összekapcsolódik azzal a gondolatmenettel, amit megtapasztaltunk itt a parlamentben a parlamenti vi tanap során, amikor is a szocialisták páholyában ültek a szakszervezetek, akiknek vezetői nem hajlandóak a gyermekek érdekében, a fiatalok érdekében, a pedagógusok érdekében, így az egész nemzet érdekében közös asztalhoz leülni, valóban jobbító szándékokka l megoldani azokat a bajokat, amelyek vannak, és a jövő érdekében közösen gondolkodni. Elég nagy baj ez. Már csak azért is, mert az a Szocialista Párt - egyébként a liberális elvbarátaikkal közösen , amit itt művelt az elmúlt években, évtizedekben a közok tatás, a köznevelés területén, az csak a rombolással jellemezhető. Rombolás volt anyagi szempontból is és rombolás volt értékek szempontjából is. Ha csak az értékeket nézzük, a tanárok tisztelete teljes mértékben eltűnt az elmúlt évtizedek során; egy pedag ógus, ha bemegy tanítani, nem kapja meg a kellő lehetőséget és tiszteletet ahhoz, hogy a gyerekeket nevelje és oktassa. Ha az a kormány maradt volna 2010ben - a szocialistaliberális kormány , akkor 2010 őszétől kezdve a genderelméletnek már a gyakorl ata is elindult volna az óvodában, ezt az őrületet megint csak ez a társaság akarta volna ráerőltetni a magyar társadalomra. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ők voltak azok, akik a szakképzést teljes mértékben szétverték, amelynek következtében emberek tíz- és százezrei, és főleg az alacsonyan képzett emberek tíz- és százezrei munka nélkül maradtak, nem tudtak elhelyezkedni. Ők voltak azok egyébként, akik a pedagógusok megbecsülése
