Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Schmuck Erzsébet (LMP) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Miért nem magán kezdi a kormány a bürokráciacsökkentést?” címmel - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter:
62 Norvé giában, amit 24 százalékkal Magyarország követ. De nem csak a hivatkozási alap rossz, a magyar számokat is pontatlanul idézik. A 1820 százalékos arány, amiről miniszter úr, ön beszél, nem foglalja magában az állami cégek dolgozóit, miközben az egymilliós létszámban, amire szintén szeret miniszter úr hivatkozni, már benne vannak ők is. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) De még ha helyesen is hivatkoznák az adatokat, akkor sem így kellene bürokráciát csökkenteni. Azzal, hogy először a közszféra kívánatos létszámát határozzák meg, a gombhoz varrják a kabátot. Korábban azt mondták, hogy először felmérik, milyen feladatokat kell hogy ellásson az állam, és az ellátandó feladatokhoz igazítják a létszámot. Most pont fordítva cs inálják. Terveik szerint az elbocsátott dolgozókat a versenyszféra felé irányítják. Akár tízmillió forint lelépési pénzt is kaphat az, aki vállalja, hogy a következő 1015 évben nem helyezkedik el az állami szférában. Amellett, hogy ennyi embert kénytelen felszívni a versenyszféra, az állam éppen azokat a dolgozókat veszítené el, akik a piacon is versenyképes tudással rendelkeznek. (A jegyzői székben Hiszékeny Dezsőt Gúr Nándor váltja fel.) A következőket kérdezem miniszter úrtól. Késze arra a kormány, ho gy önmagán kezdje a leépítést? Milyen háttérszámítások, hatástanulmányok készültek, és mikor hozza azokat nyilvánosságra a kormány? Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Válaszadásra megadom a szót Lázár János miniszter úrnak. LÁZÁR JÁ NOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter : Köszönöm szépen. Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Először is köszönöm a lehetőséget, hogy a végrehajtó hatalom belső kormányzási és végrehajtó hatalmi kérdéseivel untathatom az Országgyűlést. Már csak azért is, mert azt gondolom, hogy minden kormányzatnak megvan az a felhatalmazása - mint a végrehajtó hatalom vezetőjének , hogy tudása, meggyőződése és a választásokon kapott mandátuma és felhatalmazása alapján rendezze be a v égrehajtó hatalmat, nyilván meghatározott alkotmányos és jogi keretek között. Ennek ellenére fontosnak tartom képviselő asszony érdeklődését, és kész vagyok az Országgyűlést rendszeresen tájékoztatni arról a munkáról, akár közvetlenül itt a parlamentben, a kár a bizottsági szinten, amit a miniszterelnök úrtól kaptam, és nem állítom, hogy könnyű munka lenne, mint ahogy az elmúlt 25 esztendőben nem tudok még olyan politikustársamat vagy minisztertársamat, akinek a bürokrácia csökkentése vagy a közszférából élő k csökkentése bármilyen formában is sikerült volna, leszámítva néhány társadalomvágó és radikális megoldást, amihez nem szeretnénk nyúlni. A számokat illetően kedves képviselő asszony figyelmébe ajánlanám a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatait, ami még r osszabb, mint az OECD, az azt mondja, hogy Magyarországon a munkaképes lakosság 24 százaléka a közszféra alkalmazottja. Az OECD azt állítja, hogy a kormányzati szektorban alkalmazottak a foglalkoztatottak 18 százaléka, míg az Eurostat véleménye szerint Mag yarország körülbelül 113150 ezer emberrel alkalmaz többet a közszektorban, mint a hozzá hasonló méretű európai uniós tagországok. Én olyan, versenyszférában adót fizető vállalkozóval, munkaadóval vagy munkavállalóval, aki elegendőnek vagy megfelelő mennyi ségűnek találta volna a közfoglalkoztatottak - most nem a közmunkásokra gondolok , a közszektorban foglalkoztatottak arányát, ilyen versenyszférából jövő adófizetővel még nem találkoztam. Én olyan, versenyszférából jövő adófizetőkkel találkoztam, akik ren dre kifogásolják azt - vannak 3 millió 300 ezren , hogy Magyarországon milyen sokan dolgoznak
