Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DEMETER ZOLTÁN (Fidesz):
597 Hazánk megvédése szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy a jövő generációja milyen honvédelmi tudással, hazafias szemlélettel éri el a felnőttkort. Ehhez arra lenne sz ükség, hogy mihamarabb ráébredjenek a döntéshozók, hogy a honvédelmi alapismeret oktatása mennyire fontos Magyarország jövőjének szempontjából, ezért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy fontolják meg ezt a javaslatot gyermekeink, unokáink jövőjén ek érdekében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Most Demeter Zoltán képviselőnek adom meg a szót. DEMETER ZOLTÁN ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A húsvét előtti böjti idő szakban az ember általában önvizsgálatot tart, és az önmérsékletet gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy megáll egy pillanatra, visszatekint a háta mögött lévő időkre, és számot vet arról, hogy mi az, amit jól vagy mi az, amit adott esetben rosszul csinált a mu nkája, a családi élete, a mindennapok során. Sajnos, ezzel szemben vannak olyanok, akik inkább a farsangi időszak hangulatában maradtak, és stílusosan mondva, álarcot öltve, álarc mögé bújva próbálták és próbálják meg a pedagógusokat és a diákokat pártpoli tikai célokra felhasználni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Busójárásra, nem?) Igen tisztelt baloldali ellenzéki Képviselőtársaim! Mostanra már, hallgatva az önök megszólalásait, egyre jobban meggyőződtem arról, hogy politikai célokra használják a szakszer vezeteket, a pedagógusokat és a gyermekeket. Ezzel szemben a kormányoldalnak és nekünk, kormánypárti képviselőknek, ahogy az már sokszor elhangzott itt, a tisztelt Házban, az első helyen a gyermekek és a pedagógusok állnak. A kormány célja, hogy a magyar d iákok versenyképes tudást szerezzenek, a pedagógusok pedig megbecsülést kapjanak mindennapi munkájukhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor bevezetésre került a köznevelési törvény, és végigjártam a választókerületem iskoláit, és beszélgettem a tanárokkal, akkor bizony pozitív mondatokat is hallottam, mert elmondták, hogy jól fogadták, hogy a közoktatási törvény helyett köznevelési törvényről beszélünk, mert nekik a belépő első osztályosok esetében kiemelt feladatuk az alapvető helyes életre való nevelés is. Kedvezően fogadták tehát a köznevelési törvényt és az állami fenntartást, a pedagógushivatásnak a megerősítését, mert szerintük az az esélyegyenlőtlenségek mérséklését szolgálja. Hiszen korábban a gyermeknek a születési helye döntötte el, hogy milyen minő ségű oktatásban lesz része. Tudom, hogy nem szeretnek a közeli múltról beszélni, de azért a tény az mindig tény, és azt látni kell, hogy a baloldali kormányok alatt tömegével mentek csődbe az önkormányzatok, és súlyos hiányosságok voltak az általuk fenntar tott iskolákban. Ezért nem szabad visszatérni a korábbi rendszerhez, hiszen a szocialistaliberális kormányok idején 8 év alatt 381 helyen szűnt meg az oktatási tevékenység. (Gőgös Zoltán: Hány gyerek volt ebben összesen?) Ezzel kapcsolatban eszembe jutott ak azok a - mondhatni - arcpirító mondatok, amelyeket az MSZPSZDSZkormány oktatáspolitikusai és Hiller István miniszter úr mondtak, és amelyeket 2010 előtt mint polgármester kellett hallgatnom, és mind a mai napig itt cseng a fülemben (Dr. Hiller István: Halljuk!) , miszerint a településeken a kisiskolákat nem a kormány záratta be, hanem az önkormányzatok képviselőtestületei döntöttek így. (20.00) Igen ám, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a szocialistaliberális kormányzás évei alatt az állam egyre inkább kivonult az oktatási feladatok finanszírozásából. A rendszer fenntartásában és működtetésében az önkormányzatok egyre inkább magukra maradtak, és odáig jutottak, hogy az állami normatíva a kiadások felét sem fedezte. Ott, ahol az önkormányzat szegé ny volt, nem volt napközi, nem volt nagyon szakkör, tehetséggondozás, felzárkóztatás, művészeti nevelés, sportfoglalkozás, és nem fizették ki a túlórát, a jubileumi jutalmat és a végkielégítést sem. Tehát pontosan a liberális oktatáspolitika következmények ént a lemorzsolódás és a tudásbeli különbségek
